2010. november 7., vasárnap
Hillsong koncert
A héten kedden lejött a Durkó család /unokatesók/ Békésre, szerdán délelőtt pedig mentek és vittek magukkal engem is egyenesen fel a nagyvárosi élet magyarországi színterére. Budapestre. Vagyis hát inkább mellé Budaörsre, mert hogy ott laknak de ahogy megérkeztünk hamarosan indultunk Pestre a koncertre. 7-kor kezdődött, 6-kor volt kapunyitás, szóval mi/Debi, Szebi és én/ ott voltunk már 5-kor. Ez az ott a Papp László stadiont jelenti az esetünkben. A koncertnek két része volt. Először a Soul Gospel lépett színpadra, ai eltartott kb. fél 9, 9-ig. Én azt hittem naivan, hogy ekkor már a vége felé fogunk tartani. Nagyot tévedtem. Ez amúgy nem lett volna gond, mert nagyon jól éreztem magam, csak:
1. mindenki várta már a Hillsongot
2. a csizmámnak van egy kicsi sarka, és belül a talpánál az a fedő cucc már kicsit szét van menve szóval az én lábam is kissé nagyon szétment. Természetesen állójegyem volt /a jobbak xD/ bár nem VIP /a kicsit csóró jobbak xD/.
Na mindegy. A Gospel után jött Szenczy Sándor és mutatott egy kisfilmet Devecserről és Kolontárról. Egy nő volt vele, akinek házát, kertjét és egész eddigi életét ellepte a vörös iszap tengere. A katasztrófa károsultjai számára volt egy gyűjtés, majd ezután jött a Hillsong London.
Nagyon jók voltak. Féltem kicsit, hogy nem fogom ismerni a dalokat, de ezzel nem volt gond. Csak 2-3 szám volt ismeretlen számomra. Maga a látvány is szép volt. Kivetítették a szöveget és sokszor még magyarul is alá volt írva. A vége előtt volt még egy rövid evangélizáció, amit Dobler Illés fordított.Utána pedig az utolsó 2 szám következett.
Végül 11-kor fejeződött be a koncert. A metrók már nem mentek, szóval el kellett sétálni a keletiig és onnan még egy átszállással jutottunk haza Budaörsre negyed 2-kor. Persze most se aludtunk el rögtön, hanem fél 4-ig beszélgettünk még Debivel.
A koncerten egy csomó is erős arc volt. Ott volt Alexa, aztán jó pár embert felismertem a békési konfiról.
Nagyon jól éreztem magam.
Csütörtökön még maradtam egy napot Budaörsön, és pénteken jöttem haza vonattal./ Diákigazolványt elfelejtettem vinni, szóval az is egy igazán jó sztori de beszéltünk a kalauzzal és mondta h nyugodtan szálljak fel, lehet h majd rá kell fizetnem de legalább nem kell egész egyet vennem. Végül nagyon jó fej volt és nem is kérte el a diákomat szóval megúsztam az egészet. Örülök, hogy ott olt Debi és megnyugtatott. Amikor vártam, hogy induljon a vonat, ő már kint állt az ablakom előtt. Aztán beült mellém 3 igen furcsa lány, éreztem, ez nem lesz nagyon nyugodt utazás. De aztán Debi kintről küldött egy SMS-t, hogy ne aggódjak Isten velem van és megvéd, és tényleg minden oké volt utána. :D(L)/
Az biztos, hogy egy nagyon boldog őszi szünetet tudhatok a hátam mögött. :D
1. mindenki várta már a Hillsongot
2. a csizmámnak van egy kicsi sarka, és belül a talpánál az a fedő cucc már kicsit szét van menve szóval az én lábam is kissé nagyon szétment. Természetesen állójegyem volt /a jobbak xD/ bár nem VIP /a kicsit csóró jobbak xD/.
Na mindegy. A Gospel után jött Szenczy Sándor és mutatott egy kisfilmet Devecserről és Kolontárról. Egy nő volt vele, akinek házát, kertjét és egész eddigi életét ellepte a vörös iszap tengere. A katasztrófa károsultjai számára volt egy gyűjtés, majd ezután jött a Hillsong London.
Nagyon jók voltak. Féltem kicsit, hogy nem fogom ismerni a dalokat, de ezzel nem volt gond. Csak 2-3 szám volt ismeretlen számomra. Maga a látvány is szép volt. Kivetítették a szöveget és sokszor még magyarul is alá volt írva. A vége előtt volt még egy rövid evangélizáció, amit Dobler Illés fordított.Utána pedig az utolsó 2 szám következett.
Végül 11-kor fejeződött be a koncert. A metrók már nem mentek, szóval el kellett sétálni a keletiig és onnan még egy átszállással jutottunk haza Budaörsre negyed 2-kor. Persze most se aludtunk el rögtön, hanem fél 4-ig beszélgettünk még Debivel.
A koncerten egy csomó is erős arc volt. Ott volt Alexa, aztán jó pár embert felismertem a békési konfiról.
Nagyon jól éreztem magam.
Csütörtökön még maradtam egy napot Budaörsön, és pénteken jöttem haza vonattal./ Diákigazolványt elfelejtettem vinni, szóval az is egy igazán jó sztori de beszéltünk a kalauzzal és mondta h nyugodtan szálljak fel, lehet h majd rá kell fizetnem de legalább nem kell egész egyet vennem. Végül nagyon jó fej volt és nem is kérte el a diákomat szóval megúsztam az egészet. Örülök, hogy ott olt Debi és megnyugtatott. Amikor vártam, hogy induljon a vonat, ő már kint állt az ablakom előtt. Aztán beült mellém 3 igen furcsa lány, éreztem, ez nem lesz nagyon nyugodt utazás. De aztán Debi kintről küldött egy SMS-t, hogy ne aggódjak Isten velem van és megvéd, és tényleg minden oké volt utána. :D(L)/
Az biztos, hogy egy nagyon boldog őszi szünetet tudhatok a hátam mögött. :D
2010. november 1., hétfő
Uhh...
Nagyon régen nem írtam....
Egyszerűen semmire nincs időm suli közben. Főleg az elmúlt héten--->írtunk 3 tz-t egy-két dogát, de aránylag jól sikerültek :D
Amúgy most kezdődött a szünet. Eddig nagyon jó. Szombaton voltam Noémivel Centerezni és vettünk mindketten egy ugyanolyan felsőt, csak az övé sárga az enyém meg barna. Aztán ő még vett egy gatyát én meg egy sapit. Meg persze kajáltunk és beszólt nekünk egy nénike h elfoglaltuk az asztalát és "lépjünk a becses távozás mezejére"-ő ezekkel a szavakkal élt xD aztán persze elmentünk és kb. 3percig ezen a mondaton röhögtünk, de a legviccesebb az volt h miután elzavart, azután egy percre rá egyedül semmi nélkül ő is elment. xD Egy csomó mindenkivel találkoztunk: Medivel/egy régi évfolyamtársammal/ Noémi két osztálytársával és Debivel-képzeljétek el egyedül centerezett. hát nem szörnyű??? aztán persze velünk maradt. egy csomót röhögtünk meg lifteztünk meg beszéltünk---nagyon jó volt.
Aztán délután már az új felsőmben mentem ifire na meg az új sapiban és megdicsérték szóval jó estém volt. Aztán Adéllal meg Liával mentem haza és jót beszélgettünk.
Tegnap Detti eljött a délután istentiszteletre és Adél, Detti meg én rajzoltunk egy képet amit majd kiteszek.
Ma kiolvastam a Büszkeség és balítéletet és biztosan állíthatom, hogy nagyon jó könyv. Ajánlom mindenkinek.
Na most ennyi... :D(L)
Egyszerűen semmire nincs időm suli közben. Főleg az elmúlt héten--->írtunk 3 tz-t egy-két dogát, de aránylag jól sikerültek :D
Amúgy most kezdődött a szünet. Eddig nagyon jó. Szombaton voltam Noémivel Centerezni és vettünk mindketten egy ugyanolyan felsőt, csak az övé sárga az enyém meg barna. Aztán ő még vett egy gatyát én meg egy sapit. Meg persze kajáltunk és beszólt nekünk egy nénike h elfoglaltuk az asztalát és "lépjünk a becses távozás mezejére"-ő ezekkel a szavakkal élt xD aztán persze elmentünk és kb. 3percig ezen a mondaton röhögtünk, de a legviccesebb az volt h miután elzavart, azután egy percre rá egyedül semmi nélkül ő is elment. xD Egy csomó mindenkivel találkoztunk: Medivel/egy régi évfolyamtársammal/ Noémi két osztálytársával és Debivel-képzeljétek el egyedül centerezett. hát nem szörnyű??? aztán persze velünk maradt. egy csomót röhögtünk meg lifteztünk meg beszéltünk---nagyon jó volt.
Aztán délután már az új felsőmben mentem ifire na meg az új sapiban és megdicsérték szóval jó estém volt. Aztán Adéllal meg Liával mentem haza és jót beszélgettünk.
Tegnap Detti eljött a délután istentiszteletre és Adél, Detti meg én rajzoltunk egy képet amit majd kiteszek.
Ma kiolvastam a Büszkeség és balítéletet és biztosan állíthatom, hogy nagyon jó könyv. Ajánlom mindenkinek.
Na most ennyi... :D(L)
2010. október 15., péntek
Rózsahét
Életem első RÓZSAHETE. Nagyon jó volt!!!!! Szerdán volt a gólyanap és a gólyabál. Térdzokni, szandi, karúszó, úszószemüveg, úszósapka, vödörben a könyvek és BUDIKEFE xD. Eszméletlenül buli volt. Aztán a gólybál is jól sikerült, bár az E-sek nyerték, de akkor is B-sek /mi/ voltunk a legjobbak-->egy csomóan ezt mondták.
De amiről alapból szól ez a 3 nap:
A végzősök versenyeznek egymással. Minden osztálynak van nevük, pólójuk, büféjük, táncuk, előadásuk és nagyon nagyon sok ingyen sütijük :D. Utolsó nap-ma- volt a szavazás. Ilyenkor az iskola összes tanárja, dolgozója és diákja szavazhat az általa legszimpatikusabb osztályra.
Mi nagyon szurkoltunk egész héten a 12.B-nek <3 Ők voltak a legjobbak <3<3 a legeslegjobbak <3<3<3
Végül kicsit szomorúan fejeződött be a nap, mert 6 szavazattal nyertek az A-sok :(
A legrosszabb az, hogy az igazgató félreérthetően konferálta be az eredményt, és mindenki azt hitte először, hogy a B-sek nyertek,de nem. És az a nagyon szomorú, hogy már 6 éve a B-sek mindig a másodikok, és mindig ilyen 3-6 szavazattal. Szóval ők is és mi is szomorúak voltunk, kicsit sírtunk is, de a lényeg, hogy számomra a legjobb osztály a 12.B <3<3<3<3<3 :D
De amiről alapból szól ez a 3 nap:
A végzősök versenyeznek egymással. Minden osztálynak van nevük, pólójuk, büféjük, táncuk, előadásuk és nagyon nagyon sok ingyen sütijük :D. Utolsó nap-ma- volt a szavazás. Ilyenkor az iskola összes tanárja, dolgozója és diákja szavazhat az általa legszimpatikusabb osztályra.
Mi nagyon szurkoltunk egész héten a 12.B-nek <3 Ők voltak a legjobbak <3<3 a legeslegjobbak <3<3<3
Végül kicsit szomorúan fejeződött be a nap, mert 6 szavazattal nyertek az A-sok :(
A legrosszabb az, hogy az igazgató félreérthetően konferálta be az eredményt, és mindenki azt hitte először, hogy a B-sek nyertek,de nem. És az a nagyon szomorú, hogy már 6 éve a B-sek mindig a másodikok, és mindig ilyen 3-6 szavazattal. Szóval ők is és mi is szomorúak voltunk, kicsit sírtunk is, de a lényeg, hogy számomra a legjobb osztály a 12.B <3<3<3<3<3 :D
2010. október 8., péntek
Egy újabb hét telt el
Bocsi, hogy ritkán írok, de nagyon durva, hogy egész héten nem érek rá gépezni, csak pénteken.
Remélem, hogy megtanulom jobban beosztani az időmet, hogy a blogírásra is legyen időm. Egy csomó minden történik velem. Nem panaszkodhatom, ugyanis ne unatkozom./még erre sincs időm :o/
Szóval először a szerdát szeretném megemlíteni.
Az egész átlagosan indult, de aztán... Második órában kiderült, hogy elvisznek minket egy október hatodikai előadásra, és így lemaradunk a föci óra feléről és a nyelvtan óráról, de angolra már vissza kell érnünk, mert Tz-t írunk. Nos az előadás átlagos volt. De aztán rohanni kellett vissza angol órára. Épphogy beestem, de nagyon kellett volna pisilnem, és nem volt lehetőségem elmenni. Na mindegy. Nagyban írom a dogát erre, úgy kb. a középidő fele egy papírrepülő találja el a nyakamat, amit abból a kemény fajta anyagból csináltak, és reggel egy bácsi osztogatta szórólapként. Oldalra nézek, hogy ki dobott meg, és nem hittem a szememnek.
A TANÁR VOLT. /hagyok időt, hogy feldolgozd/
Eddig se bírtam sokáig nézni a búráját, de most már kifejezetten utálom a picikét.
Egyszerűen nem tudtam összerakni a fejemben az eseményeket.
Most mi van???? Mit ártottam én neki????
De inkább megpróbáltam úgy tenni, mintha misem történt volna, mert az amúgy eszméletlenül nehéz dogára kellett koncentrálnom.
/Később Évi azt mondta, hogy nem akart engem megdobni, csak éppen úgy repült az az édes, drága repülő.
Hát engem ez nem igazán hatott meg. Egy tanár ne dobáljon papírrepülőket!!!!/
Aztán este még volt lánycsoport Sajben Mártinál -összvissz 4-en voltunk. Mindannyian többre számítottunk, de azért jó volt. Valószínűleg átrakjuk péntekre, és kiírjuk facebookra is, hogy kicsit buzduljanak fel az ifis lányok.
Tegnap nagyon jó volt a kémia szakkör. Nagyon szeretem a tanárunkat--ő nem dobál repülőket a nyakamnak mellesleg
A tesi Orosival rémes volt-kiröhögött, mert nem tudok magasat ugrani, vagyis kicsit se, úgy mondanám, hogy nem tudok ugrani. De akkor is milyen már, hogy kiröhög!!!!
Még a mai napról szeretnék beszélni.
Steffi szokása szerint megint lefársztott...
De a lényeg, hogy voltam ma tömegsporton!!!!!
Felfogtátok????? ÉN-TÖMEGSPORT ez a párosítás valami szörnyű, és személyiségemből kiindulva igen zavaros képet ad rólam. Szeretném tisztázni, hogy még mindig nem szeretem a tesit. DE!!
Valószínűleg, ha így haladok, akkor jóindulattal 2-es leszek ebből a fantasztikus tantárgyból.
Viszont van egy olyan nagyszerű lehetőség, hogy:
Ha jársz tömegsportra, akkor minden jegyed kettővel jobb lesz. Vagyis, ha mondjuk a magasugrásod 1-es /azért ezt a példát hozom, mert nálam ez eléggé aktuális/, akkor 3-ast kapsz. Na meglepődtél, mi???
Szóval mivel szükségem van erre a támaszra, ezért MA ELŐSZÖR VOLTAM TÖMEGSPORTON.
De ezt ne úgy képzeljétek el, hogy keményen tesizünk.pff....
Azt csinálsz, amit akarsz. :D:D:D
Szóval én egész végig ping-pongoztam, és tollasoztam Márkóval. Másfél órából egyet végigröhögtem. Nagyon nagy volt---és tisztára élveztem az egészet....... ezt tudom, hogy fura tőlem hallani/=a blogomban olvasni/, de az igazság. Húúú még én is megijedek ettől az egésztől.
De amit mondani akarok az az, hogy ezentúl szerintem minden egyes pénteken ott fogok virítani, és boldogítom a körülöttem levőket.
Hát ennyi.* :D
Remélem, hogy megtanulom jobban beosztani az időmet, hogy a blogírásra is legyen időm. Egy csomó minden történik velem. Nem panaszkodhatom, ugyanis ne unatkozom./még erre sincs időm :o/
Szóval először a szerdát szeretném megemlíteni.
Az egész átlagosan indult, de aztán... Második órában kiderült, hogy elvisznek minket egy október hatodikai előadásra, és így lemaradunk a föci óra feléről és a nyelvtan óráról, de angolra már vissza kell érnünk, mert Tz-t írunk. Nos az előadás átlagos volt. De aztán rohanni kellett vissza angol órára. Épphogy beestem, de nagyon kellett volna pisilnem, és nem volt lehetőségem elmenni. Na mindegy. Nagyban írom a dogát erre, úgy kb. a középidő fele egy papírrepülő találja el a nyakamat, amit abból a kemény fajta anyagból csináltak, és reggel egy bácsi osztogatta szórólapként. Oldalra nézek, hogy ki dobott meg, és nem hittem a szememnek.
A TANÁR VOLT. /hagyok időt, hogy feldolgozd/
Eddig se bírtam sokáig nézni a búráját, de most már kifejezetten utálom a picikét.
Egyszerűen nem tudtam összerakni a fejemben az eseményeket.
Most mi van???? Mit ártottam én neki????
De inkább megpróbáltam úgy tenni, mintha misem történt volna, mert az amúgy eszméletlenül nehéz dogára kellett koncentrálnom.
/Később Évi azt mondta, hogy nem akart engem megdobni, csak éppen úgy repült az az édes, drága repülő.
Hát engem ez nem igazán hatott meg. Egy tanár ne dobáljon papírrepülőket!!!!/
Aztán este még volt lánycsoport Sajben Mártinál -összvissz 4-en voltunk. Mindannyian többre számítottunk, de azért jó volt. Valószínűleg átrakjuk péntekre, és kiírjuk facebookra is, hogy kicsit buzduljanak fel az ifis lányok.
Tegnap nagyon jó volt a kémia szakkör. Nagyon szeretem a tanárunkat--ő nem dobál repülőket a nyakamnak mellesleg
A tesi Orosival rémes volt-kiröhögött, mert nem tudok magasat ugrani, vagyis kicsit se, úgy mondanám, hogy nem tudok ugrani. De akkor is milyen már, hogy kiröhög!!!!
Még a mai napról szeretnék beszélni.
Steffi szokása szerint megint lefársztott...
De a lényeg, hogy voltam ma tömegsporton!!!!!
Felfogtátok????? ÉN-TÖMEGSPORT ez a párosítás valami szörnyű, és személyiségemből kiindulva igen zavaros képet ad rólam. Szeretném tisztázni, hogy még mindig nem szeretem a tesit. DE!!
Valószínűleg, ha így haladok, akkor jóindulattal 2-es leszek ebből a fantasztikus tantárgyból.
Viszont van egy olyan nagyszerű lehetőség, hogy:
Ha jársz tömegsportra, akkor minden jegyed kettővel jobb lesz. Vagyis, ha mondjuk a magasugrásod 1-es /azért ezt a példát hozom, mert nálam ez eléggé aktuális/, akkor 3-ast kapsz. Na meglepődtél, mi???
Szóval mivel szükségem van erre a támaszra, ezért MA ELŐSZÖR VOLTAM TÖMEGSPORTON.
De ezt ne úgy képzeljétek el, hogy keményen tesizünk.pff....
Azt csinálsz, amit akarsz. :D:D:D
Szóval én egész végig ping-pongoztam, és tollasoztam Márkóval. Másfél órából egyet végigröhögtem. Nagyon nagy volt---és tisztára élveztem az egészet....... ezt tudom, hogy fura tőlem hallani/=a blogomban olvasni/, de az igazság. Húúú még én is megijedek ettől az egésztől.
De amit mondani akarok az az, hogy ezentúl szerintem minden egyes pénteken ott fogok virítani, és boldogítom a körülöttem levőket.
Hát ennyi.* :D
2010. október 2., szombat
Hírek
Jó hírek:
-megvan a jegyem a hillsong koncertere!!!! ohjeee csak 3000.- és amúgy is alig várom, hogy találkozzak Debivel, na meg Rubival is természetesen :D:D
-a biosz dogám aránylag jó sikerült ßD
-kezd beindulni a műsor a gólyabálra, már vannak körvonalak, tegnap délután csináltuk a díszletet--->Fruzsi, Tündi, Márkó, Feri és én, szerintem jó lett, majd teszek fel képeket
-kezdem egyre jobban kiismerni az osztálytársaimat
-itt vannak Dina néniék nálunk---rokonok Romániából: Dina néni=nagynéném, Nelu bácsi=nagybátyám, Cipri=unokatesóm
-Alexa itthon van-KIEMELEM , hogy ez egy JÓ HÍR(L)
-Márkóval tegnap sokat nevettünk
-tegnap volt időm este olvasni és zongorázni :D
-túléltem az infót--erről bővebben az "azta" híreknél
-hétvége van
-holnap valószínűleg találkozok Noémivel, mert jön a tinikórus próbára
-a héten már volt rajz és kémiaszakkör
-az előbb a deviantarton találtam jó képeket-nagyon tetszettek
-közeledik a rózsahét
-a héten két tesi órám is elmaradt
-nagyon jó volt a gyulai konfi(L)(L)(L)(L)
Rossz hírek:
-vár rám a tanulás--hétfőn irodalomból TZ lesz és még alig tudok valamit
-még csak 1 hónap telt el a suliból
-eléggé megfáztam, és éppen most az előbb nagyon csúnyán köhögtem
-nem tudtam megúszni a hét harmadik tesi óráját-Orosit nem lehet elkerülni-"a végzet lecsap"
-fázok brr..
-port kéne törölni a szobánkban, de semmi kedvem
-fel kéne emelkednem a gép elől, de semmi kedvem
-kéne egy zsepi..... ki kéne menni érte a nappaliba, ugyanis itt a közelben nincs, de semmi kedvem xD
-Márkónak nincs semmi önbecsülése, és ez engem nagyon zavar, mindig csak a rosszat látja magában, közben egy nagyon, nagyon jófej ember, és megbízható barát, azt hiszem lelki gondoznom kell xD
-szerintem nem bír az irodalom tanár-van ilyen...
-kezdem egyre jobban kiismerni az osztálytársaimat
"Azta" hírek:
-a tegnapi infó óra haláli nagy volt, ugyanis:
Mivel később értünk be infó órára a gólybálra való gyakorlás miatt, ezért Steffi azt mondta, hogy 55-kor enged ki---a kis piszok, ráadásul utána volt biosz óránk=TZ írás, így előtte nem volt időnk gyakorolni. Ezért sokan-köztük Virág és én is/ egymás mellett ülünk/-infó óra közben bioszt ismételtünk, de Virág az okos eszével a könyvet is elővette, és eléggé feltűnően tanult---ez azt eredményezte, hogy lebukott. Steffi nagyon pipa volt...
De Virág ha egyszer eldönt valamit----a kiscipő még ezek után is tanult bioszt, de most már csak a füzetéből, és szerencsétlenségére újra lebukott--de nem is akárhogy-jelenetleírás következik:
"Steffi lassú és megfontolt léptekkel a padunk felé közeledik, Virág fölé hajol, kezét ráteszi a biosz füzetére, szemeivel alaposan megvizsgálja, hogy jól látja-e azt, amit lát, elméjében a felháborodás tüze pislákol, gondolatai a "mai fiatalság gigantikus mértékű szemtelensége és tisztelethiányban szenvedő viselkedése" körül cikáznak. Arcszőrzetben gazdag fejét Virág felé fordítja. Miközben tekintetével dacosan lesújt padtársamra, kifehéredett ujjbegyeivel a minden bajnak forrását, a biosz füzetet szorongatja, majd egy váratlan és felettébb meglepő karmozdulattal a füzetet áthajítja a saját feje fölött a terem másik vége felé. A biosz fogalmak ámulva suhannak a levegőben, és végül egy csattanással a tanári asztalnak ütköznek...........
A biosz füzet a padlón hever. Néhány lapja kiesett, és kicsit hamarabb földet ért. A drámai pillanat minden arcon tombolva terjed szét. Steffi nehéz lépteivel visszaballag a tanári asztalhoz. Száját egy halk szó sem hagyja el. Csak áll. Nem néz ránk. Nem tesz semmit. Szemeiből nem tudom tisztán leolvasni. Vajon azért nem szólal meg, mert nem akar semmi olyan dolgot mondani, aminek a későbbi következményei miatt kirúghatnák? Vagy egyszerűen csak arra gondol, hogy hova jutott a világ, hogy mit lehet tenni az ilyen diákokkal? Vagy azon tűnődik, hogy talán ennyire mégse kellett volna begurulnia, hogy ezt tegye szegény biosz füzettel? Vagy megpróbálja elfojtani feltörekvő dühös könnyeit?-már semmin sem lepődnék meg
Mindenesetre nem tudom eldönteni. Azt viszont tudom, hogy az osztály kezd felébredni a sokk alól, és belőlünk, ha nem vigyázunk, a röhögés fog feltörni.
Eltelik egy perc, és nem történik semmi.
Még mindig semmi.
Ne de most----Steffi megszólal. Azt mondja, hogy Virággal óra után akar beszélni. Majd, a teremben lebegő sok kérdőjelre fittyet hányva folytatja az órát."
hmmm.......
pffháháháháhhhhhhhhh. nagyon kész volt
Soha nem fogom elfelejteni xDxDxD
Végül az volt a "büntetés", hogy Virág nem kapta vissza a füzetét, hanem Steffi leadta a biosz tanárunknak.
xDxDxD-na ez feldobta a napomat-bár gyorsan lehervadt az ügy, mert mindenki a biosz dogára koncentrált, de azért kíváncsi vagyok a következő infó órára...
-kimentem zsepiért, és kettőt hoztam be, hogyha esetleg kéne még a közel jövőben
-és képzeljétek kezdem egyre jobban kiismerni az osztálytársaimat
Na mára ennyit :D
-megvan a jegyem a hillsong koncertere!!!! ohjeee csak 3000.- és amúgy is alig várom, hogy találkozzak Debivel, na meg Rubival is természetesen :D:D
-a biosz dogám aránylag jó sikerült ßD
-kezd beindulni a műsor a gólyabálra, már vannak körvonalak, tegnap délután csináltuk a díszletet--->Fruzsi, Tündi, Márkó, Feri és én, szerintem jó lett, majd teszek fel képeket
-kezdem egyre jobban kiismerni az osztálytársaimat
-itt vannak Dina néniék nálunk---rokonok Romániából: Dina néni=nagynéném, Nelu bácsi=nagybátyám, Cipri=unokatesóm
-Alexa itthon van-KIEMELEM , hogy ez egy JÓ HÍR(L)
-Márkóval tegnap sokat nevettünk
-tegnap volt időm este olvasni és zongorázni :D
-túléltem az infót--erről bővebben az "azta" híreknél
-hétvége van
-holnap valószínűleg találkozok Noémivel, mert jön a tinikórus próbára
-a héten már volt rajz és kémiaszakkör
-az előbb a deviantarton találtam jó képeket-nagyon tetszettek
-közeledik a rózsahét
-a héten két tesi órám is elmaradt
-nagyon jó volt a gyulai konfi(L)(L)(L)(L)
Rossz hírek:
-vár rám a tanulás--hétfőn irodalomból TZ lesz és még alig tudok valamit
-még csak 1 hónap telt el a suliból
-eléggé megfáztam, és éppen most az előbb nagyon csúnyán köhögtem
-nem tudtam megúszni a hét harmadik tesi óráját-Orosit nem lehet elkerülni-"a végzet lecsap"
-fázok brr..
-port kéne törölni a szobánkban, de semmi kedvem
-fel kéne emelkednem a gép elől, de semmi kedvem
-kéne egy zsepi..... ki kéne menni érte a nappaliba, ugyanis itt a közelben nincs, de semmi kedvem xD
-Márkónak nincs semmi önbecsülése, és ez engem nagyon zavar, mindig csak a rosszat látja magában, közben egy nagyon, nagyon jófej ember, és megbízható barát, azt hiszem lelki gondoznom kell xD
-szerintem nem bír az irodalom tanár-van ilyen...
-kezdem egyre jobban kiismerni az osztálytársaimat
"Azta" hírek:
-a tegnapi infó óra haláli nagy volt, ugyanis:
Mivel később értünk be infó órára a gólybálra való gyakorlás miatt, ezért Steffi azt mondta, hogy 55-kor enged ki---a kis piszok, ráadásul utána volt biosz óránk=TZ írás, így előtte nem volt időnk gyakorolni. Ezért sokan-köztük Virág és én is/ egymás mellett ülünk/-infó óra közben bioszt ismételtünk, de Virág az okos eszével a könyvet is elővette, és eléggé feltűnően tanult---ez azt eredményezte, hogy lebukott. Steffi nagyon pipa volt...
De Virág ha egyszer eldönt valamit----a kiscipő még ezek után is tanult bioszt, de most már csak a füzetéből, és szerencsétlenségére újra lebukott--de nem is akárhogy-jelenetleírás következik:
"Steffi lassú és megfontolt léptekkel a padunk felé közeledik, Virág fölé hajol, kezét ráteszi a biosz füzetére, szemeivel alaposan megvizsgálja, hogy jól látja-e azt, amit lát, elméjében a felháborodás tüze pislákol, gondolatai a "mai fiatalság gigantikus mértékű szemtelensége és tisztelethiányban szenvedő viselkedése" körül cikáznak. Arcszőrzetben gazdag fejét Virág felé fordítja. Miközben tekintetével dacosan lesújt padtársamra, kifehéredett ujjbegyeivel a minden bajnak forrását, a biosz füzetet szorongatja, majd egy váratlan és felettébb meglepő karmozdulattal a füzetet áthajítja a saját feje fölött a terem másik vége felé. A biosz fogalmak ámulva suhannak a levegőben, és végül egy csattanással a tanári asztalnak ütköznek...........
A biosz füzet a padlón hever. Néhány lapja kiesett, és kicsit hamarabb földet ért. A drámai pillanat minden arcon tombolva terjed szét. Steffi nehéz lépteivel visszaballag a tanári asztalhoz. Száját egy halk szó sem hagyja el. Csak áll. Nem néz ránk. Nem tesz semmit. Szemeiből nem tudom tisztán leolvasni. Vajon azért nem szólal meg, mert nem akar semmi olyan dolgot mondani, aminek a későbbi következményei miatt kirúghatnák? Vagy egyszerűen csak arra gondol, hogy hova jutott a világ, hogy mit lehet tenni az ilyen diákokkal? Vagy azon tűnődik, hogy talán ennyire mégse kellett volna begurulnia, hogy ezt tegye szegény biosz füzettel? Vagy megpróbálja elfojtani feltörekvő dühös könnyeit?-már semmin sem lepődnék meg
Mindenesetre nem tudom eldönteni. Azt viszont tudom, hogy az osztály kezd felébredni a sokk alól, és belőlünk, ha nem vigyázunk, a röhögés fog feltörni.
Eltelik egy perc, és nem történik semmi.
Még mindig semmi.
Ne de most----Steffi megszólal. Azt mondja, hogy Virággal óra után akar beszélni. Majd, a teremben lebegő sok kérdőjelre fittyet hányva folytatja az órát."
hmmm.......
pffháháháháhhhhhhhhh. nagyon kész volt
Soha nem fogom elfelejteni xDxDxD
Végül az volt a "büntetés", hogy Virág nem kapta vissza a füzetét, hanem Steffi leadta a biosz tanárunknak.
xDxDxD-na ez feldobta a napomat-bár gyorsan lehervadt az ügy, mert mindenki a biosz dogára koncentrált, de azért kíváncsi vagyok a következő infó órára...
-kimentem zsepiért, és kettőt hoztam be, hogyha esetleg kéne még a közel jövőben
-és képzeljétek kezdem egyre jobban kiismerni az osztálytársaimat
Na mára ennyit :D
2010. szeptember 30., csütörtök
A suli aulájából...
Mindjárt kezdődik a kémia szakkör :D
de addig itt vagyunk Mártival és Márkóval az aulában. Szabadok voltak a gépek, szóval gyorsan rákattantunk a facebookra xD.
Úúúúú... lehet, hogy még nem említettem, de utálom az angolt a tanárommal/pete blöá..../ a csoportommal és Bela Gréta Virággal együtt. Ez egy mutáns, okoskodó, idegesítő, kötöszködő, felfújt hólyag. Aki mellesleg a tanár kiskedvence.
Utolsó óra tesi volt----->orosival--áá :@
na de mindegy ezen is túl vagyunk.
A mai napom elég furcsán kezdődött. Otthon felejtettem az uzsimat, nem hoztam a zongora cuccomat, pedig nem lesz időm hazamenni a kémia szakkör miatt, szóval Gabi néni ki fog nyírni...upszi
Aztán ma ha hazamentem biosz tz-re kell majd tanulni, és még nem tudok menni--->szívás
és holnap INFÓ steffivel mamma mia kész katasztrófa lesz....
azér remélem túlélem.
szurkoljatok!!!!
majd még írok a gyulai konfiról is, amin hétvégén voltam----nagyon jó volt Noémivel végig röhögtük az egészet. Készültek videók is, de ezeket valószínűleg nem teszem fel, mert nem publikusak és mobillal készültek---de a többi poént majd részletesen. xD
de addig itt vagyunk Mártival és Márkóval az aulában. Szabadok voltak a gépek, szóval gyorsan rákattantunk a facebookra xD.
Úúúúú... lehet, hogy még nem említettem, de utálom az angolt a tanárommal/pete blöá..../ a csoportommal és Bela Gréta Virággal együtt. Ez egy mutáns, okoskodó, idegesítő, kötöszködő, felfújt hólyag. Aki mellesleg a tanár kiskedvence.
Utolsó óra tesi volt----->orosival--áá :@
na de mindegy ezen is túl vagyunk.
A mai napom elég furcsán kezdődött. Otthon felejtettem az uzsimat, nem hoztam a zongora cuccomat, pedig nem lesz időm hazamenni a kémia szakkör miatt, szóval Gabi néni ki fog nyírni...upszi
Aztán ma ha hazamentem biosz tz-re kell majd tanulni, és még nem tudok menni--->szívás
és holnap INFÓ steffivel mamma mia kész katasztrófa lesz....
azér remélem túlélem.
szurkoljatok!!!!
majd még írok a gyulai konfiról is, amin hétvégén voltam----nagyon jó volt Noémivel végig röhögtük az egészet. Készültek videók is, de ezeket valószínűleg nem teszem fel, mert nem publikusak és mobillal készültek---de a többi poént majd részletesen. xD
2010. szeptember 24., péntek
Az infóteremből xD
most az infóteremből írok...
eddig elég gáz napom volt
első óránk az előadóteremben volt, mert a gólybálra próbáltuk a jelenetünket,ami a "B" faktor, vagyis inkább próbáltuk volna, ugyanis mindenki ordibált, senki nem figyelt a másikra, szóval az egész szívás volt...
A tanár most nincs bent /hála/
Nagyon beteg egy ember a beceneve: STEFFI xDxD
úgy amúgy A RÓZSA MEGNYERTE A GARÁT!!!!!
Jeeeeeeeeeeeee.....
bár nem voltam ott tegnap, mert pakoltam, ugyanis...MA MEGYEK GYULÁRA
Konfi lesz és ott leszek egész hétvégén, már nagyon várom
Noéminél fogok aludni, biztos rengeteget röhögünk majd
na most megyek facebookozni
:D
eddig elég gáz napom volt
első óránk az előadóteremben volt, mert a gólybálra próbáltuk a jelenetünket,ami a "B" faktor, vagyis inkább próbáltuk volna, ugyanis mindenki ordibált, senki nem figyelt a másikra, szóval az egész szívás volt...
A tanár most nincs bent /hála/
Nagyon beteg egy ember a beceneve: STEFFI xDxD
úgy amúgy A RÓZSA MEGNYERTE A GARÁT!!!!!
Jeeeeeeeeeeeee.....
bár nem voltam ott tegnap, mert pakoltam, ugyanis...MA MEGYEK GYULÁRA
Konfi lesz és ott leszek egész hétvégén, már nagyon várom
Noéminél fogok aludni, biztos rengeteget röhögünk majd
na most megyek facebookozni
:D
2010. szeptember 21., kedd
CAME BACK
bizony ám!!!!
VISSZAJÖTT
és nem is akármilyen utat tett meg
az ÉN KULCSCSOMÓM!!!!!
olyan büszke vagyok rá
annyi mindent átéltünk már együtt
-bújócska a feneketlen mély táskákban /általában én voltam a hunyó/
-az a sok idő, amikor arra gondoltam, hogy hol lehet /sosem emlékeztem, hogy hova tettem, hol hagytam el/
-a sok aggodalom, hogy vajon nem lopta-e el tőlem valaki
igazán szép emlékek
DE aztán jött a trauma, aminek ha címet kéne adnom azt mondanám: "Alexa and the fonyódi action"
ez abban merül ki, hogy amíg táborban voltam, ő is elment, majd máig nem érthető okokból elvitte a kulcsomat, és elhagyta.
Amit éreztem, azt nem tudom megfelelően szavakba önteni. Kétségbeesés, düh, fájdalom, vérző emlékek sokasága, Smiley, aki kitartóan vigyázott kulcsaimra és a belülről égető hontalanság--nem tudtam bejutni a saját házunkba. :@
Ami ezt illeti, egy ideig reménykedtem benne, hogy valaki megtalálta a táborba, és lehozta, hogy megkérdezze kié, vagy ilyesmi. Teltek a napok, hetek, nem történt semmi. Lemondtam róla. :"(
Ami ezt illeti, egy ideig reménykedtem benne, hogy valaki megtalálta a táborba, és lehozta, hogy megkérdezze kié, vagy ilyesmi. Teltek a napok, hetek, nem történt semmi. Lemondtam róla. :"(
De aztán az én Nővérem a trauma után egy hónappal elhúzta előttem a mézesmadzagot: "lehet, hogy megvan a kulcsod!!!"
Ugyanis az úgy történt, HOGY ő beült Kasza kocsijába aztán pakolászott, sok köntörfal, blabla, ÉS a kulcs a kocsiban maradt. De megvan. juhhé
Csakhogy, egy kissé nehezíti a hazajutását az a tény, hogy Kasza Romániában él.-.-
Szóval "Ne aggódj Lilla! Úgy lesz, hogy amikor megy majd Nagyváradra, akkor beadja az ottani gyülibe, így majd eljut Dina néniékhez /rokonság/, akik ha jönnek hozzánk /ez nincs kilátásba a közel jövőben/, majd elhozzák nekünk.-.-
Na szuper. Mondhatom, igazán boldog vagyok.
De legalább már tudtam, hogy a kulcsom hazafelé vette az irányt. :D
És nagy örömömre egy lány az ifiből valami üggyel kapcsolatban találkozott Kaszával, ő odaadta neki, majd a lány Alexának adta,
ÉS MOST....Most itt tartom a kezemben. és nem engedem el többé.
És boldogan élünk, amíg nem hagyom el újra---ha ez megtörténik, akkor arról itt biztosan olvastok majd. :D
Mindenesetre bejárta Fonyódot, Romániát és most itthon van.
Ez az én világjáró kulcscsomóm,
CAME BACK
2010. szeptember 17., péntek
Jön a GARA :D
huhh.
Már alig várom. Bár nem tudom tutira, hogy mikor hova kell menni, de ott lesznek a barátok, aztán majd csak kilyukadunk valahol. A Garaboncityt már megmutatta Barbi a buszról, szóval ez már egy biztos pont---/igen tudom, hogy gáz, hogy eddig nem voltam tisztában a hollétével, dehát ez van---"vidéken nőttem fel" xD
Végre megkaptuk a pólókat. Aki nem tudná, minden sulinak van pólója, amin a kampány neve van feltüntetve. Nos az Andrássy alias Rózsa--->/szokjátok meg, hogy a továbbiakban is így fogom hívni, nekem örökké rózsa, és én is rózsás vagyok/ neve "COOLTÚRA" a pólónk kék, és rózsaszínnel van ráírva a nevünk. 1300 Ft-ba került. Az összes rózsásnak van, és ebben fogunk majd felfonulni a fáklyáson, ahol úgy fogok ordibálni, mint még soha életemben. xD De természetesen nem ment minden zökkenőmentesen. néhány drága, aranyos és sok ésszel megáldott emberke nem hozta a pénzt időben, és hiányzott egy része az összárnak. Erre a mi osztályunkra /meg még egy-kettőre/ kenték az egészet, ezért mi csak ma kaptuk meg a pólókat. No sebaj, jobb későn, mint soha. DE tudni kell, hogy az átlag méretem XL/hát igen nem vagyok nagy modellalkat :×/, ezért persze ezt diktáltam be a listára, de a édes jó pólókészítőknél, úgy kell leadni a méreteket, hogyha XL-s a méreted, akkor kérj M-eset, és talán nem lesz nagy rád. Szóval amikor megláttam az enyémet, legszívesebben sikítottam volna.3-szor akkora volt, mint én./megfordult a fejemben, hogy kihagyom a Garát :#/, de szerencsémre az osztályból hiányoztak, és megkérdeztem a srácot, aki osztotta ezeket, hogy nem maradt-e esetleg egy L-es. Nagy örömömre volt. huhh Egy pillanat, és már ki is cseréltem.
/Szóval most lehet, hogy valakivel kiszúrtam :S xp/
De a lényeg, hogy nem hagyom ki a Garát!!! :D:D:D
/Amúgy az L-es is nagy rám, de azért csak jobb, mint a másik./
Most örülök a fejemnek. ßD
Holnap megyek tinifire is, mert Adéléknél lesz, és megígértem, hogy nem hagyom cserben egy ilyen nehéz időszakban. Ott leszek vele, és biztatom. xD
Aztán megyek ifire is.
ui.:bocsi, hogy régen írtam, de ahogy elkezdődött a suli, már sokkal kevesebb időm van. Azért megpróbálok majd kicsit sűrűbben írni. Ígérem!
A kimaradt időről annyit, hogy:
-utálom a madzagfalvi napokat
-nem bírom a tömeget
-szerdán du. fél6-kor értem haza->okok: zászlófestés, gatyavásárlás
-nagyon bírom Márkót, nagyarc
-egy bizonyos wirágfajtát néha szeretnék kiirtani a Földről xD--ezzel többen is egyet értenek---de azért tud jófej is lenni, ha nem színészkedik, nincs társaságban, vagy alszik xD
-infóból írtam ma egy dogát, ami remélem azért 3-as meglesz /infóból tanulni????? ki találta ki ezt a hülyeséget?/
-az infótanár nem bír, mert állandó jelleggel tör fel belőlem a pusztító és megállíthatatlan röhögés
uui.: Szavazzatok az ANDRÁSSYRA!!!! /rózsára!!!!/ :D:D:D
Már alig várom. Bár nem tudom tutira, hogy mikor hova kell menni, de ott lesznek a barátok, aztán majd csak kilyukadunk valahol. A Garaboncityt már megmutatta Barbi a buszról, szóval ez már egy biztos pont---/igen tudom, hogy gáz, hogy eddig nem voltam tisztában a hollétével, dehát ez van---"vidéken nőttem fel" xD
Végre megkaptuk a pólókat. Aki nem tudná, minden sulinak van pólója, amin a kampány neve van feltüntetve. Nos az Andrássy alias Rózsa--->/szokjátok meg, hogy a továbbiakban is így fogom hívni, nekem örökké rózsa, és én is rózsás vagyok/ neve "COOLTÚRA" a pólónk kék, és rózsaszínnel van ráírva a nevünk. 1300 Ft-ba került. Az összes rózsásnak van, és ebben fogunk majd felfonulni a fáklyáson, ahol úgy fogok ordibálni, mint még soha életemben. xD De természetesen nem ment minden zökkenőmentesen. néhány drága, aranyos és sok ésszel megáldott emberke nem hozta a pénzt időben, és hiányzott egy része az összárnak. Erre a mi osztályunkra /meg még egy-kettőre/ kenték az egészet, ezért mi csak ma kaptuk meg a pólókat. No sebaj, jobb későn, mint soha. DE tudni kell, hogy az átlag méretem XL/hát igen nem vagyok nagy modellalkat :×/, ezért persze ezt diktáltam be a listára, de a édes jó pólókészítőknél, úgy kell leadni a méreteket, hogyha XL-s a méreted, akkor kérj M-eset, és talán nem lesz nagy rád. Szóval amikor megláttam az enyémet, legszívesebben sikítottam volna.3-szor akkora volt, mint én./megfordult a fejemben, hogy kihagyom a Garát :#/, de szerencsémre az osztályból hiányoztak, és megkérdeztem a srácot, aki osztotta ezeket, hogy nem maradt-e esetleg egy L-es. Nagy örömömre volt. huhh Egy pillanat, és már ki is cseréltem.
/Szóval most lehet, hogy valakivel kiszúrtam :S xp/
De a lényeg, hogy nem hagyom ki a Garát!!! :D:D:D
/Amúgy az L-es is nagy rám, de azért csak jobb, mint a másik./
Most örülök a fejemnek. ßD
Holnap megyek tinifire is, mert Adéléknél lesz, és megígértem, hogy nem hagyom cserben egy ilyen nehéz időszakban. Ott leszek vele, és biztatom. xD
Aztán megyek ifire is.
ui.:bocsi, hogy régen írtam, de ahogy elkezdődött a suli, már sokkal kevesebb időm van. Azért megpróbálok majd kicsit sűrűbben írni. Ígérem!
A kimaradt időről annyit, hogy:
-utálom a madzagfalvi napokat
-nem bírom a tömeget
-szerdán du. fél6-kor értem haza->okok: zászlófestés, gatyavásárlás
-nagyon bírom Márkót, nagyarc
-egy bizonyos wirágfajtát néha szeretnék kiirtani a Földről xD--ezzel többen is egyet értenek---de azért tud jófej is lenni, ha nem színészkedik, nincs társaságban, vagy alszik xD
-infóból írtam ma egy dogát, ami remélem azért 3-as meglesz /infóból tanulni????? ki találta ki ezt a hülyeséget?/
-az infótanár nem bír, mert állandó jelleggel tör fel belőlem a pusztító és megállíthatatlan röhögés
uui.: Szavazzatok az ANDRÁSSYRA!!!! /rózsára!!!!/ :D:D:D
2010. szeptember 8., szerda
Buszon xD
ma délután együtt jöttünk a buszon Barbi, Márkó, én és egy régi osztálytársam--aki hát néha elég furi :× xD
egy csomót röhögtünk és Ő kifejezetten hangosan xD én szóltam neki, hogy halkabban, és megjegyeztem, hogy "a régi szép emlékek"---rá utalva és a régebbi kínos helyzetekre, amik miatta alakultak ki pl.:egy undorító menzás fasírt egybe bekapása tökfőzelékkel, majd kiköpése blöee...
na szóval Barbi elkezdett nagyon röhögni, a csaj pedig azt hitte, hogy még mindig egy régebbi poénon röhögünk, ezt észlelve már én is fuldokoltam. Egyszóval jó hazautam volt.
Ja és lehet, hogy át kellett volna adnom a helyemet egy felnőttnek, de most kihagytam, mert úgy voltam vele, hogy reggel állok, délután ülök, és amúgy is fárasztó napom volt-->helyesírás doga /úúútálom a nyelvtant/.
Szóval nem adtam át a helyemet, erre szinte teljesen rámdőlt. Na igazán jó érzés mondhatom. Én már kb. Barbin feküdtem, hogy ne érjek hozzá.
Na ilyen napom volt. xD
ui.: Márkó eszméletlen fejeket tud vágni, és azok a parodizálásai, kész. Barbival ömlik a könnyünk, mikor nézzük. Ajánlottuk neki, hogy menjen stand up comedizni :D
egy csomót röhögtünk és Ő kifejezetten hangosan xD én szóltam neki, hogy halkabban, és megjegyeztem, hogy "a régi szép emlékek"---rá utalva és a régebbi kínos helyzetekre, amik miatta alakultak ki pl.:egy undorító menzás fasírt egybe bekapása tökfőzelékkel, majd kiköpése blöee...
na szóval Barbi elkezdett nagyon röhögni, a csaj pedig azt hitte, hogy még mindig egy régebbi poénon röhögünk, ezt észlelve már én is fuldokoltam. Egyszóval jó hazautam volt.
Ja és lehet, hogy át kellett volna adnom a helyemet egy felnőttnek, de most kihagytam, mert úgy voltam vele, hogy reggel állok, délután ülök, és amúgy is fárasztó napom volt-->helyesírás doga /úúútálom a nyelvtant/.
Szóval nem adtam át a helyemet, erre szinte teljesen rámdőlt. Na igazán jó érzés mondhatom. Én már kb. Barbin feküdtem, hogy ne érjek hozzá.
Na ilyen napom volt. xD
ui.: Márkó eszméletlen fejeket tud vágni, és azok a parodizálásai, kész. Barbival ömlik a könnyünk, mikor nézzük. Ajánlottuk neki, hogy menjen stand up comedizni :D
2010. szeptember 7., kedd
Az osztályom :D
Nos...
Az új osztályomba jófej emberek járnak.
Persze mindig akadnak olyanok, akik valamilyen nem publikus okból elvesztik a szimpátiámat. Nem szándékozok ehhez a részhez neveket írni, mert hát ugye ez egy blog, és soha nem lehet tudni, hogy kinek a szeme téved erre a bejegyzésre. De ezt itt és most le is zárnám.
Beszéljünk inkább a jófej emberekről. Mert hála az égnek ebből a típusból bővelkedik az én drága osztályom. A fiúkat gy kivétellel /Márk :D/ nem igazán ismerem, szóval amikor írok róluk, akkor legfőképpen a lány állományra célzok. Tudni kell, hogy meg vagyunk áldva 2 Dórival, 2 Rékával, 2 Lillával--> én vagyok az egyik xD. Na jó ez nem vicces. Ugyanis: mindig amikor mondják, hogy Lilla, felkapom a fejem, eztán meg csalódottan horgasztom le, mert rájövök, nem engem keresnek. Természetesen ez fordítva is előfordulhat/na/, de nem igazán fordul elő. Ezzel most nem szeretnék foglalkozni, mert jó a kedvem. :×
Na mindenesetre nagyon örülök az osztályomnak. Jó a hangulat, jók a tanárok /már amelyik/. És egyre jobban belerázódok úgy az egészbe: buszozás, órák, tanulás : S.
Van néhány vicceskedőfiú is az osztályban, szóval órai beszólásokból is van elég.
Most egyelőre minden klappol. Remélem a jövőben is így lesz, és bírni fogom a tanulást. :D
Az új osztályomba jófej emberek járnak.
Persze mindig akadnak olyanok, akik valamilyen nem publikus okból elvesztik a szimpátiámat. Nem szándékozok ehhez a részhez neveket írni, mert hát ugye ez egy blog, és soha nem lehet tudni, hogy kinek a szeme téved erre a bejegyzésre. De ezt itt és most le is zárnám.
Beszéljünk inkább a jófej emberekről. Mert hála az égnek ebből a típusból bővelkedik az én drága osztályom. A fiúkat gy kivétellel /Márk :D/ nem igazán ismerem, szóval amikor írok róluk, akkor legfőképpen a lány állományra célzok. Tudni kell, hogy meg vagyunk áldva 2 Dórival, 2 Rékával, 2 Lillával--> én vagyok az egyik xD. Na jó ez nem vicces. Ugyanis: mindig amikor mondják, hogy Lilla, felkapom a fejem, eztán meg csalódottan horgasztom le, mert rájövök, nem engem keresnek. Természetesen ez fordítva is előfordulhat/na/, de nem igazán fordul elő. Ezzel most nem szeretnék foglalkozni, mert jó a kedvem. :×
Na mindenesetre nagyon örülök az osztályomnak. Jó a hangulat, jók a tanárok /már amelyik/. És egyre jobban belerázódok úgy az egészbe: buszozás, órák, tanulás : S.
Van néhány vicceskedőfiú is az osztályban, szóval órai beszólásokból is van elég.
Most egyelőre minden klappol. Remélem a jövőben is így lesz, és bírni fogom a tanulást. :D
2010. szeptember 6., hétfő
Mától már tanulni is kéne :S
Ma első óra tesi volt. Kint voltunk és szerintem ez most jobb volt, mint a múltkori, mert volt lehetőség néha picit pihenni. De csak nagyon picit...**
Matekból írtunk egy tesztet. Eléggé könnyű volt. Nem jelentette be a tanár, szóval mindenkit meglepett. Kicsit megijedtem, de végül szerintem nem volt gáz.
Ma bioszból kell/kéne/ írnom egy totál hosszú részből vázlatot, csak az a baj, hogy nincs kedvem. De tudom, hogy én vállaltam ezt a sulit, és ez együtt jár a tanulással.
Elkezdtük a németet. Eszméletlenül undorító. Az angol tanárom nem is olyan félelmetes, mint ahogy ezt eddig gondoltam.
Egy biztos: újra el kell kezdenem tanulni. /nem igazán hiányzott a nyáron, de az már a múlt, Ilyen az élet : / xD /
Matekból írtunk egy tesztet. Eléggé könnyű volt. Nem jelentette be a tanár, szóval mindenkit meglepett. Kicsit megijedtem, de végül szerintem nem volt gáz.
Ma bioszból kell/kéne/ írnom egy totál hosszú részből vázlatot, csak az a baj, hogy nincs kedvem. De tudom, hogy én vállaltam ezt a sulit, és ez együtt jár a tanulással.
Elkezdtük a németet. Eszméletlenül undorító. Az angol tanárom nem is olyan félelmetes, mint ahogy ezt eddig gondoltam.
Egy biztos: újra el kell kezdenem tanulni. /nem igazán hiányzott a nyáron, de az már a múlt, Ilyen az élet : / xD /
2010. szeptember 5., vasárnap
Már nem is örülök...
Alexával több, mint 8 éve van közös szobánk.
5 évvel ezelőtt ment középsuliba.
Most az egyetemre készülődik. ELTE, anglisztika, Pest, 3 óra kocsiút.
Életem 14 éve, 6 hónapja és 5 napja alatt nagyon sok sebet kaptam Alexától. Többet, mint bárki mástól, akit ismerek. De azt is tudom, hogy nekem is sok heget köszönhet a szívén. Mindenesetre sosem volt túl jó a kapcsolatunk. Szerettem volna, ha ez nem így van. Mindig irigyeltem azokat a lánytesókat, akik legjobb barátnőknek vallják magukat. Mi ennek a közelében se voltunk. Rengeteg múltbeli eseményt tudnék felsorolni, amik alátámasztják ezt az állításomat. Keresgélhetném kitartóan az okokat, amik miatt így alakultak a dolgok. De úgy döntöttem, nem teszem többé. Sokáig nem értettem a miérteket. Most se tudnék a legtöbbre válaszolni. Egy valamire viszont rájöttem. Meg kell bocsátanom. El kell engednem a vérző pillanatokat. Sok szó, tett, gondolat, egy folyó, ami mindkét part oldalát mossa. Isten megbocsátott mindent, nekem is ez a dolgom.
Az 5 évből, amíg középiskolás volt, hármat töltött a Rózsában, és kettőt a Szegediben. Erre a miértre sem szeretnék most felelni, mert nem ez a lényeges. Nehéz volt az első időszak, nagyon. A második kicsit nyugodtabbra sikerült. Eleinte próbáltam nem visszavágni a fájdalmakért, amit okozott. Azután egyre keményebb lettem, és azt akartam, hogy bűnhődjön. Ebben az időben elmaradoztak a napi csendességeim, ez meg is látszott. A következő fejezetben már elegem volt mindenből. Sosem tudtam békét találni, még ha sikerült is megsérteni őt. Pedig csak arra vágytam, hogy ne legyen a közelemben, hogy menjen el, hagyjon békén, ne szóljon hozzám, esélyt sem akarok adni neki, hogy újra bántson. Szívem mélyén örültem hogy szeptembertől elköltözik. Tudtam, hogy nem szabadna így éreznem, de nekem csak a sajgó emlékek voltak a szemem előtt. Be akartam zárni az ajtómat, amin legtöbbször ha kisétált, némán visító káoszt hagyott maga után. Elhatároztam többször, hogy megbocsátok, de mikor újra bejött, minden a régi volt. A volt lelkipásztorunk utolsó prédikációjában a szeretetről beszélt. Azt mondta, hogy bármit is kapunk az életünkben résztvevő emberektől, nem szabad bezárnunk a szívünket, mert akkor nemcsak a rosszat utasítjuk ki az életünkből, hanem a jót is.
Nem könnyű nyitva lenni.
De azt is tudom, hogy másoknak sokkal nehezebb, mint nekem. Sokszor egyedül érzem magam, ilyenkor arra gondolok, hogy Isten velem van a gondok idején is, csak rá kell tekintenem, nem szabad elfelejtenem, hogy Ő fogja a kezem. Ő segít nekem. A legutolsó időszakban most vagyok. Alexa az elmúlt 2 hétben valamiért másképp bánik velem.Valamiért kedvesebb. Már észrevettem, hogy az elmúlt egy évben alapból kedvesebben közelít felém, mint azelőtt, de nem érdekelt. Nem tudtam nem emlékezni a sok könnyre. De ebben a 2 hétben különösen megváltozott, mintha nem is ő lenne. Bár néha még vannak megjegyzései, ezeket elengedem a fülem mellett. Most annyira könnyű szeretni. Most annyira jó szeretni.
Megbocsátottam neki. Nem fogok, nem akarok többé emlékezni a sebekre.
Szeretni akarom. Ő az egyetlen nővérem.
Már nem is örülök, hogy elmegy.
Szeretem.
Alexa több, mint 8 év után elköltözik a szobánkból.
5 évvel ezelőtt ment középsuliba.
Most az egyetemre készülődik. ELTE, anglisztika, Pest, 3 óra kocsiút.
Életem 14 éve, 6 hónapja és 5 napja alatt nagyon sok sebet kaptam Alexától. Többet, mint bárki mástól, akit ismerek. De azt is tudom, hogy nekem is sok heget köszönhet a szívén. Mindenesetre sosem volt túl jó a kapcsolatunk. Szerettem volna, ha ez nem így van. Mindig irigyeltem azokat a lánytesókat, akik legjobb barátnőknek vallják magukat. Mi ennek a közelében se voltunk. Rengeteg múltbeli eseményt tudnék felsorolni, amik alátámasztják ezt az állításomat. Keresgélhetném kitartóan az okokat, amik miatt így alakultak a dolgok. De úgy döntöttem, nem teszem többé. Sokáig nem értettem a miérteket. Most se tudnék a legtöbbre válaszolni. Egy valamire viszont rájöttem. Meg kell bocsátanom. El kell engednem a vérző pillanatokat. Sok szó, tett, gondolat, egy folyó, ami mindkét part oldalát mossa. Isten megbocsátott mindent, nekem is ez a dolgom.
Az 5 évből, amíg középiskolás volt, hármat töltött a Rózsában, és kettőt a Szegediben. Erre a miértre sem szeretnék most felelni, mert nem ez a lényeges. Nehéz volt az első időszak, nagyon. A második kicsit nyugodtabbra sikerült. Eleinte próbáltam nem visszavágni a fájdalmakért, amit okozott. Azután egyre keményebb lettem, és azt akartam, hogy bűnhődjön. Ebben az időben elmaradoztak a napi csendességeim, ez meg is látszott. A következő fejezetben már elegem volt mindenből. Sosem tudtam békét találni, még ha sikerült is megsérteni őt. Pedig csak arra vágytam, hogy ne legyen a közelemben, hogy menjen el, hagyjon békén, ne szóljon hozzám, esélyt sem akarok adni neki, hogy újra bántson. Szívem mélyén örültem hogy szeptembertől elköltözik. Tudtam, hogy nem szabadna így éreznem, de nekem csak a sajgó emlékek voltak a szemem előtt. Be akartam zárni az ajtómat, amin legtöbbször ha kisétált, némán visító káoszt hagyott maga után. Elhatároztam többször, hogy megbocsátok, de mikor újra bejött, minden a régi volt. A volt lelkipásztorunk utolsó prédikációjában a szeretetről beszélt. Azt mondta, hogy bármit is kapunk az életünkben résztvevő emberektől, nem szabad bezárnunk a szívünket, mert akkor nemcsak a rosszat utasítjuk ki az életünkből, hanem a jót is.
Nem könnyű nyitva lenni.
De azt is tudom, hogy másoknak sokkal nehezebb, mint nekem. Sokszor egyedül érzem magam, ilyenkor arra gondolok, hogy Isten velem van a gondok idején is, csak rá kell tekintenem, nem szabad elfelejtenem, hogy Ő fogja a kezem. Ő segít nekem. A legutolsó időszakban most vagyok. Alexa az elmúlt 2 hétben valamiért másképp bánik velem.Valamiért kedvesebb. Már észrevettem, hogy az elmúlt egy évben alapból kedvesebben közelít felém, mint azelőtt, de nem érdekelt. Nem tudtam nem emlékezni a sok könnyre. De ebben a 2 hétben különösen megváltozott, mintha nem is ő lenne. Bár néha még vannak megjegyzései, ezeket elengedem a fülem mellett. Most annyira könnyű szeretni. Most annyira jó szeretni.
Megbocsátottam neki. Nem fogok, nem akarok többé emlékezni a sebekre.
Szeretni akarom. Ő az egyetlen nővérem.
Már nem is örülök, hogy elmegy.
Szeretem.
Alexa több, mint 8 év után elköltözik a szobánkból.
2010. szeptember 3., péntek
Az első 3 nap
Hát öhömm mit is mondjak?
Az első nap nem volt valami jó. Nem vittem csereruhát, és egész nap szoknyában, fehér ingben és magassarkúban voltam, ami véresre törte a lábamat. áúcs =( Na de mindegy. 7 óránk volt, és az utolsó tesi Orosi Pál katonaképző gyerekkínzó főparaszt tanár úrral. Na jó ezen az órán csak elmondta 100 éves tanári pályája során megtörtént legrémesebb és hátborzongatóbb baleseteket. De!!! Második nap: csütörtök. / óránk volt és az utolsó, miért is ne tesi? Ha egy szóval kéne jellemeznem, akkor azt mondanám, hogy izzasztó. Nagy meglepetésemre rosszabbra számítottam. Igaz, nagyon nagyon megizzadtam, de egy részről jól esett a mozgás./én is meg vagyok lepve, hogy tényleg ezt írtam le most az imént, lehet, hogy beteg vagyok. =@/ Az ének tanárunk egy hiperaktív 70 éves. Kb. mint Foster néni xD. Nagyon durva. Azt se tudod merre nézz!!! Egyszer még előtted magyaráz, a következő pillanatban már a másik sarokban tipeg. wow.*
A biosz tanárral ma találkoztam. ő egyben a kémia tanárunk is. Eszméletlenül nagy arc.Olyan 40 körül lehet, de teljesen "liberális szellemű". Ilyen szavakat használ, hogy kafa, frankó, stb. Hatalmas gülü, kék szemei vannak, amiket állandóan meresztget, és ha rád pillant, arra gondolsz, hogy nem szeretnél összetalálkozni vele éjszaka. xD Én mindenesetre nagyon bírom. Az összes tanár felkészített minket arra, hogy itt majd sokat kell tanulnunk, meg, hogy milyen nehéz lesz minden. Ehelyett ő azt mondta, hogy nem kell megijedni, kell majd tanulni, de elsősorban a lényegre koncentráljunk. Mivel emelt bioszosok vagyunk, ezért a könyvünkbe ha beleolvas valaki, akkor eléggé megijedhet a tömegével fölbukkanó latin szavak láttán. Szóval kifejezetten jól jött, hogy megnyugtatott minket, ugyanis egy "hangyányit" kétségbe voltam esve.
A gólyatábor és az első nap rossz volt. De a tegnap és a ma egyre jobb volt. Már sokkal nyugodtabb vagyok. Örülök, hogy a Rózsába jöttem erre a szakra, és nem másra. :) És ezt tudom, hogy Istennek köszönhetem.
<3
Az első nap nem volt valami jó. Nem vittem csereruhát, és egész nap szoknyában, fehér ingben és magassarkúban voltam, ami véresre törte a lábamat. áúcs =( Na de mindegy. 7 óránk volt, és az utolsó tesi Orosi Pál katonaképző gyerekkínzó főparaszt tanár úrral. Na jó ezen az órán csak elmondta 100 éves tanári pályája során megtörtént legrémesebb és hátborzongatóbb baleseteket. De!!! Második nap: csütörtök. / óránk volt és az utolsó, miért is ne tesi? Ha egy szóval kéne jellemeznem, akkor azt mondanám, hogy izzasztó. Nagy meglepetésemre rosszabbra számítottam. Igaz, nagyon nagyon megizzadtam, de egy részről jól esett a mozgás./én is meg vagyok lepve, hogy tényleg ezt írtam le most az imént, lehet, hogy beteg vagyok. =@/ Az ének tanárunk egy hiperaktív 70 éves. Kb. mint Foster néni xD. Nagyon durva. Azt se tudod merre nézz!!! Egyszer még előtted magyaráz, a következő pillanatban már a másik sarokban tipeg. wow.*
A biosz tanárral ma találkoztam. ő egyben a kémia tanárunk is. Eszméletlenül nagy arc.Olyan 40 körül lehet, de teljesen "liberális szellemű". Ilyen szavakat használ, hogy kafa, frankó, stb. Hatalmas gülü, kék szemei vannak, amiket állandóan meresztget, és ha rád pillant, arra gondolsz, hogy nem szeretnél összetalálkozni vele éjszaka. xD Én mindenesetre nagyon bírom. Az összes tanár felkészített minket arra, hogy itt majd sokat kell tanulnunk, meg, hogy milyen nehéz lesz minden. Ehelyett ő azt mondta, hogy nem kell megijedni, kell majd tanulni, de elsősorban a lényegre koncentráljunk. Mivel emelt bioszosok vagyunk, ezért a könyvünkbe ha beleolvas valaki, akkor eléggé megijedhet a tömegével fölbukkanó latin szavak láttán. Szóval kifejezetten jól jött, hogy megnyugtatott minket, ugyanis egy "hangyányit" kétségbe voltam esve.
A gólyatábor és az első nap rossz volt. De a tegnap és a ma egyre jobb volt. Már sokkal nyugodtabb vagyok. Örülök, hogy a Rózsába jöttem erre a szakra, és nem másra. :) És ezt tudom, hogy Istennek köszönhetem.
<3
2010. augusztus 31., kedd
Csak egy pillanat?
Este nehezen tudtam elaludni. Talán véletlen, de nem hiszem.
Rosszul indult augusztus 31., az utolsó szabadnap. Át kellett mennem Csabára a matrózblúzomért. Előtte meg akartam venni a szeptemberi bérletet, de otthon hagytam egy iratot, amiért hazamentem. Persze fél óráig kerestem, mire végre felbukkant a fehér papírtenger felszínén. Ilyen okokból kifolyólag 1 teljes órával később indultam el, mint ahogy azt terveztem. Az idegeim kezdték feladni a harcot. Hála az égnek, mikor megérkeztem Csabára, a suli előtt találkoztam az egyik leendő osztálytársammal, akivel már eddig is jóban voltam. Neki még sok ideje volt, míg befut a vonatja, ezért visszakísért. Szerintem nagyon jó barátnők leszünk, vagy legalábbis ezt súgja bennem valami.
Augusztus 31. és szeptember 1. Úgy érzem, hogy egy szakadék szélén állok, és ha át akarom ugrani, akkor hátra kell sétálnom egészen a nyár elejéig. Ahogy visszasétálok az emlékek földjén melegség önt el. Nagyon jó volt. Táborok, utazások, de az apró pici dolgok is, mint egy beszélgetés, vagy egy jól sikerült rajz, egy film, aminek a végén könnyek simítják az arcomat. És már itt is mindennek a kezdetén: a Ballagásom. Megfordulok, és alaposan körülnézek. Mindenfelé képek. Elmúltak. Forog az elmém, dobog a szívem. Majd hirtelen a boldog és szomorú pillanatok tömege két hosszú sorba rendeződik, utat nyitva nekem a szakadék felé. Maradnék még, de tudom, hogy indulnom kell. Lépek, sétálok, s már futok. Jobb és bal oldalamon a képek színes foltokká mosódnak, mintha nem is én mennék, mintha a szakadék jönne felém. A lábam elrugaszkodik, egy másodperc, amiben három hónap ezer élménye lüktet. A jövő földjén az Ősz már megbolondította a Nyárból érkező zöld erdőket. A fák mindenfelé vörös és sárga lepellel fedik a rám váró titkokat. Hűvös szél fújja ide-oda a nevető avar szárnyaló leveleit. Visszalesek. A szakadék mögött, a Nyár tükrében ott az arcom, és mosolyog. Tudom, hogy hiányozni fog,de most már előre kell néznem. A képek még utoljára rám kacsintanak. Új társammal az Ősszel együtt lépünk be a jövőm titkainak vöröslő fái közé.
Rosszul indult augusztus 31., az utolsó szabadnap. Át kellett mennem Csabára a matrózblúzomért. Előtte meg akartam venni a szeptemberi bérletet, de otthon hagytam egy iratot, amiért hazamentem. Persze fél óráig kerestem, mire végre felbukkant a fehér papírtenger felszínén. Ilyen okokból kifolyólag 1 teljes órával később indultam el, mint ahogy azt terveztem. Az idegeim kezdték feladni a harcot. Hála az égnek, mikor megérkeztem Csabára, a suli előtt találkoztam az egyik leendő osztálytársammal, akivel már eddig is jóban voltam. Neki még sok ideje volt, míg befut a vonatja, ezért visszakísért. Szerintem nagyon jó barátnők leszünk, vagy legalábbis ezt súgja bennem valami.
Augusztus 31. és szeptember 1. Úgy érzem, hogy egy szakadék szélén állok, és ha át akarom ugrani, akkor hátra kell sétálnom egészen a nyár elejéig. Ahogy visszasétálok az emlékek földjén melegség önt el. Nagyon jó volt. Táborok, utazások, de az apró pici dolgok is, mint egy beszélgetés, vagy egy jól sikerült rajz, egy film, aminek a végén könnyek simítják az arcomat. És már itt is mindennek a kezdetén: a Ballagásom. Megfordulok, és alaposan körülnézek. Mindenfelé képek. Elmúltak. Forog az elmém, dobog a szívem. Majd hirtelen a boldog és szomorú pillanatok tömege két hosszú sorba rendeződik, utat nyitva nekem a szakadék felé. Maradnék még, de tudom, hogy indulnom kell. Lépek, sétálok, s már futok. Jobb és bal oldalamon a képek színes foltokká mosódnak, mintha nem is én mennék, mintha a szakadék jönne felém. A lábam elrugaszkodik, egy másodperc, amiben három hónap ezer élménye lüktet. A jövő földjén az Ősz már megbolondította a Nyárból érkező zöld erdőket. A fák mindenfelé vörös és sárga lepellel fedik a rám váró titkokat. Hűvös szél fújja ide-oda a nevető avar szárnyaló leveleit. Visszalesek. A szakadék mögött, a Nyár tükrében ott az arcom, és mosolyog. Tudom, hogy hiányozni fog,de most már előre kell néznem. A képek még utoljára rám kacsintanak. Új társammal az Ősszel együtt lépünk be a jövőm titkainak vöröslő fái közé.
2010. augusztus 30., hétfő
: (
Úgy utálom, mikor azt hiszem, hogy egy barátnőmmel szorosabb lett a kapcsolatom, és úgy érzem teljes mértékben megbízhatok benne, és ő is rám mer bízni titkokat, mert tudja, hogy nem adom tovább. Aztán egy szép napfényes délután kiderül, hogy egy hatalmas változás történt vele,amit most nem akarok néven nevezni, és már kb. 1 hónapja lett volna rá, hogy megemlítse, de valahogy sosem jött szóba természetesen. Az egészben az a legszebb, hogy nem is sejti, hogy tudomást szereztem róla. Ezóta a gyönyörű délután óta már találkoztunk egyszer-kétszer,de direkt nem hoztam fel a Témát. Úgy döntöttem várok... Hátha talán mégis el akarja mondani.
Nos tegnap is beszéltünk, és megpróbáltam ennek a bizonyos Témának a szomszédairól cseverészni, hogy esélyt adjak neki átugorni a kerítésen. Reménykedtem benne, hogy megteszi, de nem így történt. Nyugodt arccal járkáltunk a Téma utcájának macskaköves járdáján,de ő végig úgy tett, mintha észre se venné azt a rikító színű házat, amiben a Téma lakik. Az utcából kisétálva abszolút meggyőződtem arról, hogy nem akar beavatni ebbe a dologba.
Azon gondolkozom, hogy mit szúrtam el?
Rossz barátnő vagyok?
Nem tudok titkot tartani?
Attól fél, hogy nem tudnám tolerálni a Témában lévő tényeket?
Ennyire nem ismer?
Miért nem bízik meg bennem?
Én próbálok jó barátnő lenni, és tudom, hogy rengeteg hibám van, de dolgozom rajtuk. Csak az a gond, hogy olyan hibáim is biztosan vannak, amikről nem tudok, viszont mást idegesítenek. De akkor miért nem közli velem ezeket, hogy esetleg tudjak változtatni rajuk? Néma gyereknek anyja sem érti a szavát. Legyen őszinte! Mondja a szemembe, és adjon időt és lehetőséget a javításra!
Az egész sztoriban az fáj a legjobban, hogy lett volna esélye elmondani számtalanszor. De nem tette. Nem bízott bennem. És most már én se tudok bízni benne.
Nem tudom, hogy valaha elmondja-e?
Nem tudom, hogy valaha megfordult-e a fejében, hogy elmondja.
Nos tegnap is beszéltünk, és megpróbáltam ennek a bizonyos Témának a szomszédairól cseverészni, hogy esélyt adjak neki átugorni a kerítésen. Reménykedtem benne, hogy megteszi, de nem így történt. Nyugodt arccal járkáltunk a Téma utcájának macskaköves járdáján,de ő végig úgy tett, mintha észre se venné azt a rikító színű házat, amiben a Téma lakik. Az utcából kisétálva abszolút meggyőződtem arról, hogy nem akar beavatni ebbe a dologba.
Azon gondolkozom, hogy mit szúrtam el?
Rossz barátnő vagyok?
Nem tudok titkot tartani?
Attól fél, hogy nem tudnám tolerálni a Témában lévő tényeket?
Ennyire nem ismer?
Miért nem bízik meg bennem?
Én próbálok jó barátnő lenni, és tudom, hogy rengeteg hibám van, de dolgozom rajtuk. Csak az a gond, hogy olyan hibáim is biztosan vannak, amikről nem tudok, viszont mást idegesítenek. De akkor miért nem közli velem ezeket, hogy esetleg tudjak változtatni rajuk? Néma gyereknek anyja sem érti a szavát. Legyen őszinte! Mondja a szemembe, és adjon időt és lehetőséget a javításra!
Az egész sztoriban az fáj a legjobban, hogy lett volna esélye elmondani számtalanszor. De nem tette. Nem bízott bennem. És most már én se tudok bízni benne.
Nem tudom, hogy valaha elmondja-e?
Nem tudom, hogy valaha megfordult-e a fejében, hogy elmondja.
2010. augusztus 28., szombat
Anya szülinapja
Anyukám ma 42 éves.
Most reggel nővéremmel összedobtunk egy kis pénzt, és elment vett egy szép csokrot és egy nagy tábla Milkát. Anya nagyon örült neki.
Tegnap elég fura napom volt. Úgy terveztem, hogy találkozok Ágival, az egyik régi osztálytársammal, de végül nem jött össze. Egész nyáron nem láttam, és már nagyon hiányzik. Most úgy néz ki, hogy hétfőn találkozunk. Remélem most mind a ketten ráérünk, mert ez a 2. alkalom volt, hogy nem sikerült a találka.
Valószínűleg ma megyek először ifire. Ez az "évad" első összejövetele, és mivel most már én is gimis vagyok, ott a helyem. :D
Eddig szép napot tudhatok magam mögött, bár még alig kezdődött el. Remélem, hogy este is ezt tudom majd mondani.
/és aránylag még a nővérem is jófej--->ez ritka xD/
Most reggel nővéremmel összedobtunk egy kis pénzt, és elment vett egy szép csokrot és egy nagy tábla Milkát. Anya nagyon örült neki.
Tegnap elég fura napom volt. Úgy terveztem, hogy találkozok Ágival, az egyik régi osztálytársammal, de végül nem jött össze. Egész nyáron nem láttam, és már nagyon hiányzik. Most úgy néz ki, hogy hétfőn találkozunk. Remélem most mind a ketten ráérünk, mert ez a 2. alkalom volt, hogy nem sikerült a találka.
Valószínűleg ma megyek először ifire. Ez az "évad" első összejövetele, és mivel most már én is gimis vagyok, ott a helyem. :D
Eddig szép napot tudhatok magam mögött, bár még alig kezdődött el. Remélem, hogy este is ezt tudom majd mondani.
/és aránylag még a nővérem is jófej--->ez ritka xD/
2010. augusztus 26., csütörtök
Gólyatábor...
Áááááááááááááááááá
Szörnyű volt, meg nem is. Sok emberrel ismerkedtem, és sok jófej van köztük, de a szervezők bénák voltak. Délelőtt nem csináltunk semmit. 5 csapatra voltunk osztva: sárga, piros, kék, zöld, lila. Én a lilába voltam, és a mi csapatvezetőnk volt Balázs Milán, aki amúgy aranyos, de borzasztó csapatvezető. Ott volt a barátnője, és állandó jelleggel egymást falták. Na de mindegy, megbocsátjuk neki. /De a lánynak nem, mert őt nem bírjuk/
Aztán délután már izgibb volt a dolog, de a végére eldurvult.
Vízzel locsoltak, liszttel beszórtak, és a szerencsések tojást, paradicsomot és ketchupot is kaptak./Én hála az égnek nem tartoztam közéjük, de lisztből és vízből én is kaptam jócskán/. Személyre szabott feladatra engem nem szúrtak ki /még jó, úgy rejtőzködtem, mint egy kaméleon/, de volt egy olyan, hogy a csapat tekerjen körbe egy embert TOALETTPAPÍRRAL /xD/, és minél több ruhát rá kellett adni. Hát ennél a pontnál történt az, hogy a gólyák fele melltartóban /lányok/, vagy kisgatyában/fiúk/ volt. Szóval engem picit kiakasztott. :S Esti szivatás nem volt/huhh./, mert a koleszt be kellett zárni. Mondjuk én nem bánom.
Ma reggel egy órás reggeli torna volt. pffff.... Majd meghaltam.
A legjobb a táborban az volt, hogy ott volt Detti és Barbi is.
Dettivel nagyon jót beszélgettünk. Annyira örülök, hogy nem külön suliba megyünk. :D Nagyon rossz lenne nélküle, és még a gyüliben sem találkoznánk. :o
Azért nem volt életveszélyes.
Egyszer van ilyen az életben. Én ezt nem mondanám, hogy büszkén emelt fejjel éltem át, inkább lesütött szemmel, kaméleonhoz hasonlóan rejtőzködve és szivatások közepette éltem túl.
De most itthon vagyok, és csak ez számít.
Volt még egy lány, aki az osztálytársam lesz, már találkoztunk, és azt hittem, hogy nem bír.
De most még ma reggel voltak ilyen rémunalmas negyed órás előadások, ahol teremről teremre mentünk. Valahogy egymás mellé kerültünk, beszélgettünk, és kiderült, hogy nagyon jóarc és kedves. ez egy kicsit feldobta a délelőttöt. :D
Ja és még KEDDen elmentem apáékkal az ifitáborba.
Csak benéztünk, de nagyon jó volt. Ott volt Adél<3 és Lia <3, és egy csomót röhögtünk. Volt trambulin---->az nagy volt...xD
Jövő héten kezdődik a suli. Félek. Nincs kedvem menni.
Még előtte egy nappal be kell menni a matrózblúzért /blöö./
Remélem, hogy jól fog alakulni az életem az új suliban. :D
2010. augusztus 24., kedd
oké kicsit én is félek :S
Holnap megyek gólyatáborba...
tegnap felhívott egy osztálytársam, hogy teljesen be van rezelve. Kiröhögtem---> de most már kicsit én is félek. Nem igazán a szivatások miatt. Mi van ha nem fognak bírni?
Na mindegy. Szóval 9-kor kezdődik és csütörtökön jövök haza. Megkapjuk a könyveket és a matrózblúzt :×
Tudjátok ti milyen fizikai fájdalmat okoz ránézni a matrózblúzra és tudni, hogy fel kell majd vennem szeptember 1-jén?????
Valami iszonyatosan undorító. ÉS hosszú-ujjú!!! Meg fogok sülni. Amilyen mázlista vagyok biztos, hogy 100°C lesz.
Sajnálom, hogy vége van a nyárnak. Az elején még vártam az új sulit, meg " jaj de jó, hogy gimis leszek", de most már nem akarom. Oké klassz új életforma huhúú -.- de végül úgyis az lesz a lényeg, hogy "tanulj kislányom"!!!
Az első két hét biztos jó lesz....na de AZTÁN !?!
Remélem majd minden elsimul, és szeretni fogom ezt az egész új feelinget... :I
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)