Mindjárt kezdődik a kémia szakkör :D
de addig itt vagyunk Mártival és Márkóval az aulában. Szabadok voltak a gépek, szóval gyorsan rákattantunk a facebookra xD.
Úúúúú... lehet, hogy még nem említettem, de utálom az angolt a tanárommal/pete blöá..../ a csoportommal és Bela Gréta Virággal együtt. Ez egy mutáns, okoskodó, idegesítő, kötöszködő, felfújt hólyag. Aki mellesleg a tanár kiskedvence.
Utolsó óra tesi volt----->orosival--áá :@
na de mindegy ezen is túl vagyunk.
A mai napom elég furcsán kezdődött. Otthon felejtettem az uzsimat, nem hoztam a zongora cuccomat, pedig nem lesz időm hazamenni a kémia szakkör miatt, szóval Gabi néni ki fog nyírni...upszi
Aztán ma ha hazamentem biosz tz-re kell majd tanulni, és még nem tudok menni--->szívás
és holnap INFÓ steffivel mamma mia kész katasztrófa lesz....
azér remélem túlélem.
szurkoljatok!!!!
majd még írok a gyulai konfiról is, amin hétvégén voltam----nagyon jó volt Noémivel végig röhögtük az egészet. Készültek videók is, de ezeket valószínűleg nem teszem fel, mert nem publikusak és mobillal készültek---de a többi poént majd részletesen. xD
2010. szeptember 30., csütörtök
2010. szeptember 24., péntek
Az infóteremből xD
most az infóteremből írok...
eddig elég gáz napom volt
első óránk az előadóteremben volt, mert a gólybálra próbáltuk a jelenetünket,ami a "B" faktor, vagyis inkább próbáltuk volna, ugyanis mindenki ordibált, senki nem figyelt a másikra, szóval az egész szívás volt...
A tanár most nincs bent /hála/
Nagyon beteg egy ember a beceneve: STEFFI xDxD
úgy amúgy A RÓZSA MEGNYERTE A GARÁT!!!!!
Jeeeeeeeeeeeee.....
bár nem voltam ott tegnap, mert pakoltam, ugyanis...MA MEGYEK GYULÁRA
Konfi lesz és ott leszek egész hétvégén, már nagyon várom
Noéminél fogok aludni, biztos rengeteget röhögünk majd
na most megyek facebookozni
:D
eddig elég gáz napom volt
első óránk az előadóteremben volt, mert a gólybálra próbáltuk a jelenetünket,ami a "B" faktor, vagyis inkább próbáltuk volna, ugyanis mindenki ordibált, senki nem figyelt a másikra, szóval az egész szívás volt...
A tanár most nincs bent /hála/
Nagyon beteg egy ember a beceneve: STEFFI xDxD
úgy amúgy A RÓZSA MEGNYERTE A GARÁT!!!!!
Jeeeeeeeeeeeee.....
bár nem voltam ott tegnap, mert pakoltam, ugyanis...MA MEGYEK GYULÁRA
Konfi lesz és ott leszek egész hétvégén, már nagyon várom
Noéminél fogok aludni, biztos rengeteget röhögünk majd
na most megyek facebookozni
:D
2010. szeptember 21., kedd
CAME BACK
bizony ám!!!!
VISSZAJÖTT
és nem is akármilyen utat tett meg
az ÉN KULCSCSOMÓM!!!!!
olyan büszke vagyok rá
annyi mindent átéltünk már együtt
-bújócska a feneketlen mély táskákban /általában én voltam a hunyó/
-az a sok idő, amikor arra gondoltam, hogy hol lehet /sosem emlékeztem, hogy hova tettem, hol hagytam el/
-a sok aggodalom, hogy vajon nem lopta-e el tőlem valaki
igazán szép emlékek
DE aztán jött a trauma, aminek ha címet kéne adnom azt mondanám: "Alexa and the fonyódi action"
ez abban merül ki, hogy amíg táborban voltam, ő is elment, majd máig nem érthető okokból elvitte a kulcsomat, és elhagyta.
Amit éreztem, azt nem tudom megfelelően szavakba önteni. Kétségbeesés, düh, fájdalom, vérző emlékek sokasága, Smiley, aki kitartóan vigyázott kulcsaimra és a belülről égető hontalanság--nem tudtam bejutni a saját házunkba. :@
Ami ezt illeti, egy ideig reménykedtem benne, hogy valaki megtalálta a táborba, és lehozta, hogy megkérdezze kié, vagy ilyesmi. Teltek a napok, hetek, nem történt semmi. Lemondtam róla. :"(
Ami ezt illeti, egy ideig reménykedtem benne, hogy valaki megtalálta a táborba, és lehozta, hogy megkérdezze kié, vagy ilyesmi. Teltek a napok, hetek, nem történt semmi. Lemondtam róla. :"(
De aztán az én Nővérem a trauma után egy hónappal elhúzta előttem a mézesmadzagot: "lehet, hogy megvan a kulcsod!!!"
Ugyanis az úgy történt, HOGY ő beült Kasza kocsijába aztán pakolászott, sok köntörfal, blabla, ÉS a kulcs a kocsiban maradt. De megvan. juhhé
Csakhogy, egy kissé nehezíti a hazajutását az a tény, hogy Kasza Romániában él.-.-
Szóval "Ne aggódj Lilla! Úgy lesz, hogy amikor megy majd Nagyváradra, akkor beadja az ottani gyülibe, így majd eljut Dina néniékhez /rokonság/, akik ha jönnek hozzánk /ez nincs kilátásba a közel jövőben/, majd elhozzák nekünk.-.-
Na szuper. Mondhatom, igazán boldog vagyok.
De legalább már tudtam, hogy a kulcsom hazafelé vette az irányt. :D
És nagy örömömre egy lány az ifiből valami üggyel kapcsolatban találkozott Kaszával, ő odaadta neki, majd a lány Alexának adta,
ÉS MOST....Most itt tartom a kezemben. és nem engedem el többé.
És boldogan élünk, amíg nem hagyom el újra---ha ez megtörténik, akkor arról itt biztosan olvastok majd. :D
Mindenesetre bejárta Fonyódot, Romániát és most itthon van.
Ez az én világjáró kulcscsomóm,
CAME BACK
2010. szeptember 17., péntek
Jön a GARA :D
huhh.
Már alig várom. Bár nem tudom tutira, hogy mikor hova kell menni, de ott lesznek a barátok, aztán majd csak kilyukadunk valahol. A Garaboncityt már megmutatta Barbi a buszról, szóval ez már egy biztos pont---/igen tudom, hogy gáz, hogy eddig nem voltam tisztában a hollétével, dehát ez van---"vidéken nőttem fel" xD
Végre megkaptuk a pólókat. Aki nem tudná, minden sulinak van pólója, amin a kampány neve van feltüntetve. Nos az Andrássy alias Rózsa--->/szokjátok meg, hogy a továbbiakban is így fogom hívni, nekem örökké rózsa, és én is rózsás vagyok/ neve "COOLTÚRA" a pólónk kék, és rózsaszínnel van ráírva a nevünk. 1300 Ft-ba került. Az összes rózsásnak van, és ebben fogunk majd felfonulni a fáklyáson, ahol úgy fogok ordibálni, mint még soha életemben. xD De természetesen nem ment minden zökkenőmentesen. néhány drága, aranyos és sok ésszel megáldott emberke nem hozta a pénzt időben, és hiányzott egy része az összárnak. Erre a mi osztályunkra /meg még egy-kettőre/ kenték az egészet, ezért mi csak ma kaptuk meg a pólókat. No sebaj, jobb későn, mint soha. DE tudni kell, hogy az átlag méretem XL/hát igen nem vagyok nagy modellalkat :×/, ezért persze ezt diktáltam be a listára, de a édes jó pólókészítőknél, úgy kell leadni a méreteket, hogyha XL-s a méreted, akkor kérj M-eset, és talán nem lesz nagy rád. Szóval amikor megláttam az enyémet, legszívesebben sikítottam volna.3-szor akkora volt, mint én./megfordult a fejemben, hogy kihagyom a Garát :#/, de szerencsémre az osztályból hiányoztak, és megkérdeztem a srácot, aki osztotta ezeket, hogy nem maradt-e esetleg egy L-es. Nagy örömömre volt. huhh Egy pillanat, és már ki is cseréltem.
/Szóval most lehet, hogy valakivel kiszúrtam :S xp/
De a lényeg, hogy nem hagyom ki a Garát!!! :D:D:D
/Amúgy az L-es is nagy rám, de azért csak jobb, mint a másik./
Most örülök a fejemnek. ßD
Holnap megyek tinifire is, mert Adéléknél lesz, és megígértem, hogy nem hagyom cserben egy ilyen nehéz időszakban. Ott leszek vele, és biztatom. xD
Aztán megyek ifire is.
ui.:bocsi, hogy régen írtam, de ahogy elkezdődött a suli, már sokkal kevesebb időm van. Azért megpróbálok majd kicsit sűrűbben írni. Ígérem!
A kimaradt időről annyit, hogy:
-utálom a madzagfalvi napokat
-nem bírom a tömeget
-szerdán du. fél6-kor értem haza->okok: zászlófestés, gatyavásárlás
-nagyon bírom Márkót, nagyarc
-egy bizonyos wirágfajtát néha szeretnék kiirtani a Földről xD--ezzel többen is egyet értenek---de azért tud jófej is lenni, ha nem színészkedik, nincs társaságban, vagy alszik xD
-infóból írtam ma egy dogát, ami remélem azért 3-as meglesz /infóból tanulni????? ki találta ki ezt a hülyeséget?/
-az infótanár nem bír, mert állandó jelleggel tör fel belőlem a pusztító és megállíthatatlan röhögés
uui.: Szavazzatok az ANDRÁSSYRA!!!! /rózsára!!!!/ :D:D:D
Már alig várom. Bár nem tudom tutira, hogy mikor hova kell menni, de ott lesznek a barátok, aztán majd csak kilyukadunk valahol. A Garaboncityt már megmutatta Barbi a buszról, szóval ez már egy biztos pont---/igen tudom, hogy gáz, hogy eddig nem voltam tisztában a hollétével, dehát ez van---"vidéken nőttem fel" xD
Végre megkaptuk a pólókat. Aki nem tudná, minden sulinak van pólója, amin a kampány neve van feltüntetve. Nos az Andrássy alias Rózsa--->/szokjátok meg, hogy a továbbiakban is így fogom hívni, nekem örökké rózsa, és én is rózsás vagyok/ neve "COOLTÚRA" a pólónk kék, és rózsaszínnel van ráírva a nevünk. 1300 Ft-ba került. Az összes rózsásnak van, és ebben fogunk majd felfonulni a fáklyáson, ahol úgy fogok ordibálni, mint még soha életemben. xD De természetesen nem ment minden zökkenőmentesen. néhány drága, aranyos és sok ésszel megáldott emberke nem hozta a pénzt időben, és hiányzott egy része az összárnak. Erre a mi osztályunkra /meg még egy-kettőre/ kenték az egészet, ezért mi csak ma kaptuk meg a pólókat. No sebaj, jobb későn, mint soha. DE tudni kell, hogy az átlag méretem XL/hát igen nem vagyok nagy modellalkat :×/, ezért persze ezt diktáltam be a listára, de a édes jó pólókészítőknél, úgy kell leadni a méreteket, hogyha XL-s a méreted, akkor kérj M-eset, és talán nem lesz nagy rád. Szóval amikor megláttam az enyémet, legszívesebben sikítottam volna.3-szor akkora volt, mint én./megfordult a fejemben, hogy kihagyom a Garát :#/, de szerencsémre az osztályból hiányoztak, és megkérdeztem a srácot, aki osztotta ezeket, hogy nem maradt-e esetleg egy L-es. Nagy örömömre volt. huhh Egy pillanat, és már ki is cseréltem.
/Szóval most lehet, hogy valakivel kiszúrtam :S xp/
De a lényeg, hogy nem hagyom ki a Garát!!! :D:D:D
/Amúgy az L-es is nagy rám, de azért csak jobb, mint a másik./
Most örülök a fejemnek. ßD
Holnap megyek tinifire is, mert Adéléknél lesz, és megígértem, hogy nem hagyom cserben egy ilyen nehéz időszakban. Ott leszek vele, és biztatom. xD
Aztán megyek ifire is.
ui.:bocsi, hogy régen írtam, de ahogy elkezdődött a suli, már sokkal kevesebb időm van. Azért megpróbálok majd kicsit sűrűbben írni. Ígérem!
A kimaradt időről annyit, hogy:
-utálom a madzagfalvi napokat
-nem bírom a tömeget
-szerdán du. fél6-kor értem haza->okok: zászlófestés, gatyavásárlás
-nagyon bírom Márkót, nagyarc
-egy bizonyos wirágfajtát néha szeretnék kiirtani a Földről xD--ezzel többen is egyet értenek---de azért tud jófej is lenni, ha nem színészkedik, nincs társaságban, vagy alszik xD
-infóból írtam ma egy dogát, ami remélem azért 3-as meglesz /infóból tanulni????? ki találta ki ezt a hülyeséget?/
-az infótanár nem bír, mert állandó jelleggel tör fel belőlem a pusztító és megállíthatatlan röhögés
uui.: Szavazzatok az ANDRÁSSYRA!!!! /rózsára!!!!/ :D:D:D
2010. szeptember 8., szerda
Buszon xD
ma délután együtt jöttünk a buszon Barbi, Márkó, én és egy régi osztálytársam--aki hát néha elég furi :× xD
egy csomót röhögtünk és Ő kifejezetten hangosan xD én szóltam neki, hogy halkabban, és megjegyeztem, hogy "a régi szép emlékek"---rá utalva és a régebbi kínos helyzetekre, amik miatta alakultak ki pl.:egy undorító menzás fasírt egybe bekapása tökfőzelékkel, majd kiköpése blöee...
na szóval Barbi elkezdett nagyon röhögni, a csaj pedig azt hitte, hogy még mindig egy régebbi poénon röhögünk, ezt észlelve már én is fuldokoltam. Egyszóval jó hazautam volt.
Ja és lehet, hogy át kellett volna adnom a helyemet egy felnőttnek, de most kihagytam, mert úgy voltam vele, hogy reggel állok, délután ülök, és amúgy is fárasztó napom volt-->helyesírás doga /úúútálom a nyelvtant/.
Szóval nem adtam át a helyemet, erre szinte teljesen rámdőlt. Na igazán jó érzés mondhatom. Én már kb. Barbin feküdtem, hogy ne érjek hozzá.
Na ilyen napom volt. xD
ui.: Márkó eszméletlen fejeket tud vágni, és azok a parodizálásai, kész. Barbival ömlik a könnyünk, mikor nézzük. Ajánlottuk neki, hogy menjen stand up comedizni :D
egy csomót röhögtünk és Ő kifejezetten hangosan xD én szóltam neki, hogy halkabban, és megjegyeztem, hogy "a régi szép emlékek"---rá utalva és a régebbi kínos helyzetekre, amik miatta alakultak ki pl.:egy undorító menzás fasírt egybe bekapása tökfőzelékkel, majd kiköpése blöee...
na szóval Barbi elkezdett nagyon röhögni, a csaj pedig azt hitte, hogy még mindig egy régebbi poénon röhögünk, ezt észlelve már én is fuldokoltam. Egyszóval jó hazautam volt.
Ja és lehet, hogy át kellett volna adnom a helyemet egy felnőttnek, de most kihagytam, mert úgy voltam vele, hogy reggel állok, délután ülök, és amúgy is fárasztó napom volt-->helyesírás doga /úúútálom a nyelvtant/.
Szóval nem adtam át a helyemet, erre szinte teljesen rámdőlt. Na igazán jó érzés mondhatom. Én már kb. Barbin feküdtem, hogy ne érjek hozzá.
Na ilyen napom volt. xD
ui.: Márkó eszméletlen fejeket tud vágni, és azok a parodizálásai, kész. Barbival ömlik a könnyünk, mikor nézzük. Ajánlottuk neki, hogy menjen stand up comedizni :D
2010. szeptember 7., kedd
Az osztályom :D
Nos...
Az új osztályomba jófej emberek járnak.
Persze mindig akadnak olyanok, akik valamilyen nem publikus okból elvesztik a szimpátiámat. Nem szándékozok ehhez a részhez neveket írni, mert hát ugye ez egy blog, és soha nem lehet tudni, hogy kinek a szeme téved erre a bejegyzésre. De ezt itt és most le is zárnám.
Beszéljünk inkább a jófej emberekről. Mert hála az égnek ebből a típusból bővelkedik az én drága osztályom. A fiúkat gy kivétellel /Márk :D/ nem igazán ismerem, szóval amikor írok róluk, akkor legfőképpen a lány állományra célzok. Tudni kell, hogy meg vagyunk áldva 2 Dórival, 2 Rékával, 2 Lillával--> én vagyok az egyik xD. Na jó ez nem vicces. Ugyanis: mindig amikor mondják, hogy Lilla, felkapom a fejem, eztán meg csalódottan horgasztom le, mert rájövök, nem engem keresnek. Természetesen ez fordítva is előfordulhat/na/, de nem igazán fordul elő. Ezzel most nem szeretnék foglalkozni, mert jó a kedvem. :×
Na mindenesetre nagyon örülök az osztályomnak. Jó a hangulat, jók a tanárok /már amelyik/. És egyre jobban belerázódok úgy az egészbe: buszozás, órák, tanulás : S.
Van néhány vicceskedőfiú is az osztályban, szóval órai beszólásokból is van elég.
Most egyelőre minden klappol. Remélem a jövőben is így lesz, és bírni fogom a tanulást. :D
Az új osztályomba jófej emberek járnak.
Persze mindig akadnak olyanok, akik valamilyen nem publikus okból elvesztik a szimpátiámat. Nem szándékozok ehhez a részhez neveket írni, mert hát ugye ez egy blog, és soha nem lehet tudni, hogy kinek a szeme téved erre a bejegyzésre. De ezt itt és most le is zárnám.
Beszéljünk inkább a jófej emberekről. Mert hála az égnek ebből a típusból bővelkedik az én drága osztályom. A fiúkat gy kivétellel /Márk :D/ nem igazán ismerem, szóval amikor írok róluk, akkor legfőképpen a lány állományra célzok. Tudni kell, hogy meg vagyunk áldva 2 Dórival, 2 Rékával, 2 Lillával--> én vagyok az egyik xD. Na jó ez nem vicces. Ugyanis: mindig amikor mondják, hogy Lilla, felkapom a fejem, eztán meg csalódottan horgasztom le, mert rájövök, nem engem keresnek. Természetesen ez fordítva is előfordulhat/na/, de nem igazán fordul elő. Ezzel most nem szeretnék foglalkozni, mert jó a kedvem. :×
Na mindenesetre nagyon örülök az osztályomnak. Jó a hangulat, jók a tanárok /már amelyik/. És egyre jobban belerázódok úgy az egészbe: buszozás, órák, tanulás : S.
Van néhány vicceskedőfiú is az osztályban, szóval órai beszólásokból is van elég.
Most egyelőre minden klappol. Remélem a jövőben is így lesz, és bírni fogom a tanulást. :D
2010. szeptember 6., hétfő
Mától már tanulni is kéne :S
Ma első óra tesi volt. Kint voltunk és szerintem ez most jobb volt, mint a múltkori, mert volt lehetőség néha picit pihenni. De csak nagyon picit...**
Matekból írtunk egy tesztet. Eléggé könnyű volt. Nem jelentette be a tanár, szóval mindenkit meglepett. Kicsit megijedtem, de végül szerintem nem volt gáz.
Ma bioszból kell/kéne/ írnom egy totál hosszú részből vázlatot, csak az a baj, hogy nincs kedvem. De tudom, hogy én vállaltam ezt a sulit, és ez együtt jár a tanulással.
Elkezdtük a németet. Eszméletlenül undorító. Az angol tanárom nem is olyan félelmetes, mint ahogy ezt eddig gondoltam.
Egy biztos: újra el kell kezdenem tanulni. /nem igazán hiányzott a nyáron, de az már a múlt, Ilyen az élet : / xD /
Matekból írtunk egy tesztet. Eléggé könnyű volt. Nem jelentette be a tanár, szóval mindenkit meglepett. Kicsit megijedtem, de végül szerintem nem volt gáz.
Ma bioszból kell/kéne/ írnom egy totál hosszú részből vázlatot, csak az a baj, hogy nincs kedvem. De tudom, hogy én vállaltam ezt a sulit, és ez együtt jár a tanulással.
Elkezdtük a németet. Eszméletlenül undorító. Az angol tanárom nem is olyan félelmetes, mint ahogy ezt eddig gondoltam.
Egy biztos: újra el kell kezdenem tanulni. /nem igazán hiányzott a nyáron, de az már a múlt, Ilyen az élet : / xD /
2010. szeptember 5., vasárnap
Már nem is örülök...
Alexával több, mint 8 éve van közös szobánk.
5 évvel ezelőtt ment középsuliba.
Most az egyetemre készülődik. ELTE, anglisztika, Pest, 3 óra kocsiút.
Életem 14 éve, 6 hónapja és 5 napja alatt nagyon sok sebet kaptam Alexától. Többet, mint bárki mástól, akit ismerek. De azt is tudom, hogy nekem is sok heget köszönhet a szívén. Mindenesetre sosem volt túl jó a kapcsolatunk. Szerettem volna, ha ez nem így van. Mindig irigyeltem azokat a lánytesókat, akik legjobb barátnőknek vallják magukat. Mi ennek a közelében se voltunk. Rengeteg múltbeli eseményt tudnék felsorolni, amik alátámasztják ezt az állításomat. Keresgélhetném kitartóan az okokat, amik miatt így alakultak a dolgok. De úgy döntöttem, nem teszem többé. Sokáig nem értettem a miérteket. Most se tudnék a legtöbbre válaszolni. Egy valamire viszont rájöttem. Meg kell bocsátanom. El kell engednem a vérző pillanatokat. Sok szó, tett, gondolat, egy folyó, ami mindkét part oldalát mossa. Isten megbocsátott mindent, nekem is ez a dolgom.
Az 5 évből, amíg középiskolás volt, hármat töltött a Rózsában, és kettőt a Szegediben. Erre a miértre sem szeretnék most felelni, mert nem ez a lényeges. Nehéz volt az első időszak, nagyon. A második kicsit nyugodtabbra sikerült. Eleinte próbáltam nem visszavágni a fájdalmakért, amit okozott. Azután egyre keményebb lettem, és azt akartam, hogy bűnhődjön. Ebben az időben elmaradoztak a napi csendességeim, ez meg is látszott. A következő fejezetben már elegem volt mindenből. Sosem tudtam békét találni, még ha sikerült is megsérteni őt. Pedig csak arra vágytam, hogy ne legyen a közelemben, hogy menjen el, hagyjon békén, ne szóljon hozzám, esélyt sem akarok adni neki, hogy újra bántson. Szívem mélyén örültem hogy szeptembertől elköltözik. Tudtam, hogy nem szabadna így éreznem, de nekem csak a sajgó emlékek voltak a szemem előtt. Be akartam zárni az ajtómat, amin legtöbbször ha kisétált, némán visító káoszt hagyott maga után. Elhatároztam többször, hogy megbocsátok, de mikor újra bejött, minden a régi volt. A volt lelkipásztorunk utolsó prédikációjában a szeretetről beszélt. Azt mondta, hogy bármit is kapunk az életünkben résztvevő emberektől, nem szabad bezárnunk a szívünket, mert akkor nemcsak a rosszat utasítjuk ki az életünkből, hanem a jót is.
Nem könnyű nyitva lenni.
De azt is tudom, hogy másoknak sokkal nehezebb, mint nekem. Sokszor egyedül érzem magam, ilyenkor arra gondolok, hogy Isten velem van a gondok idején is, csak rá kell tekintenem, nem szabad elfelejtenem, hogy Ő fogja a kezem. Ő segít nekem. A legutolsó időszakban most vagyok. Alexa az elmúlt 2 hétben valamiért másképp bánik velem.Valamiért kedvesebb. Már észrevettem, hogy az elmúlt egy évben alapból kedvesebben közelít felém, mint azelőtt, de nem érdekelt. Nem tudtam nem emlékezni a sok könnyre. De ebben a 2 hétben különösen megváltozott, mintha nem is ő lenne. Bár néha még vannak megjegyzései, ezeket elengedem a fülem mellett. Most annyira könnyű szeretni. Most annyira jó szeretni.
Megbocsátottam neki. Nem fogok, nem akarok többé emlékezni a sebekre.
Szeretni akarom. Ő az egyetlen nővérem.
Már nem is örülök, hogy elmegy.
Szeretem.
Alexa több, mint 8 év után elköltözik a szobánkból.
5 évvel ezelőtt ment középsuliba.
Most az egyetemre készülődik. ELTE, anglisztika, Pest, 3 óra kocsiút.
Életem 14 éve, 6 hónapja és 5 napja alatt nagyon sok sebet kaptam Alexától. Többet, mint bárki mástól, akit ismerek. De azt is tudom, hogy nekem is sok heget köszönhet a szívén. Mindenesetre sosem volt túl jó a kapcsolatunk. Szerettem volna, ha ez nem így van. Mindig irigyeltem azokat a lánytesókat, akik legjobb barátnőknek vallják magukat. Mi ennek a közelében se voltunk. Rengeteg múltbeli eseményt tudnék felsorolni, amik alátámasztják ezt az állításomat. Keresgélhetném kitartóan az okokat, amik miatt így alakultak a dolgok. De úgy döntöttem, nem teszem többé. Sokáig nem értettem a miérteket. Most se tudnék a legtöbbre válaszolni. Egy valamire viszont rájöttem. Meg kell bocsátanom. El kell engednem a vérző pillanatokat. Sok szó, tett, gondolat, egy folyó, ami mindkét part oldalát mossa. Isten megbocsátott mindent, nekem is ez a dolgom.
Az 5 évből, amíg középiskolás volt, hármat töltött a Rózsában, és kettőt a Szegediben. Erre a miértre sem szeretnék most felelni, mert nem ez a lényeges. Nehéz volt az első időszak, nagyon. A második kicsit nyugodtabbra sikerült. Eleinte próbáltam nem visszavágni a fájdalmakért, amit okozott. Azután egyre keményebb lettem, és azt akartam, hogy bűnhődjön. Ebben az időben elmaradoztak a napi csendességeim, ez meg is látszott. A következő fejezetben már elegem volt mindenből. Sosem tudtam békét találni, még ha sikerült is megsérteni őt. Pedig csak arra vágytam, hogy ne legyen a közelemben, hogy menjen el, hagyjon békén, ne szóljon hozzám, esélyt sem akarok adni neki, hogy újra bántson. Szívem mélyén örültem hogy szeptembertől elköltözik. Tudtam, hogy nem szabadna így éreznem, de nekem csak a sajgó emlékek voltak a szemem előtt. Be akartam zárni az ajtómat, amin legtöbbször ha kisétált, némán visító káoszt hagyott maga után. Elhatároztam többször, hogy megbocsátok, de mikor újra bejött, minden a régi volt. A volt lelkipásztorunk utolsó prédikációjában a szeretetről beszélt. Azt mondta, hogy bármit is kapunk az életünkben résztvevő emberektől, nem szabad bezárnunk a szívünket, mert akkor nemcsak a rosszat utasítjuk ki az életünkből, hanem a jót is.
Nem könnyű nyitva lenni.
De azt is tudom, hogy másoknak sokkal nehezebb, mint nekem. Sokszor egyedül érzem magam, ilyenkor arra gondolok, hogy Isten velem van a gondok idején is, csak rá kell tekintenem, nem szabad elfelejtenem, hogy Ő fogja a kezem. Ő segít nekem. A legutolsó időszakban most vagyok. Alexa az elmúlt 2 hétben valamiért másképp bánik velem.Valamiért kedvesebb. Már észrevettem, hogy az elmúlt egy évben alapból kedvesebben közelít felém, mint azelőtt, de nem érdekelt. Nem tudtam nem emlékezni a sok könnyre. De ebben a 2 hétben különösen megváltozott, mintha nem is ő lenne. Bár néha még vannak megjegyzései, ezeket elengedem a fülem mellett. Most annyira könnyű szeretni. Most annyira jó szeretni.
Megbocsátottam neki. Nem fogok, nem akarok többé emlékezni a sebekre.
Szeretni akarom. Ő az egyetlen nővérem.
Már nem is örülök, hogy elmegy.
Szeretem.
Alexa több, mint 8 év után elköltözik a szobánkból.
2010. szeptember 3., péntek
Az első 3 nap
Hát öhömm mit is mondjak?
Az első nap nem volt valami jó. Nem vittem csereruhát, és egész nap szoknyában, fehér ingben és magassarkúban voltam, ami véresre törte a lábamat. áúcs =( Na de mindegy. 7 óránk volt, és az utolsó tesi Orosi Pál katonaképző gyerekkínzó főparaszt tanár úrral. Na jó ezen az órán csak elmondta 100 éves tanári pályája során megtörtént legrémesebb és hátborzongatóbb baleseteket. De!!! Második nap: csütörtök. / óránk volt és az utolsó, miért is ne tesi? Ha egy szóval kéne jellemeznem, akkor azt mondanám, hogy izzasztó. Nagy meglepetésemre rosszabbra számítottam. Igaz, nagyon nagyon megizzadtam, de egy részről jól esett a mozgás./én is meg vagyok lepve, hogy tényleg ezt írtam le most az imént, lehet, hogy beteg vagyok. =@/ Az ének tanárunk egy hiperaktív 70 éves. Kb. mint Foster néni xD. Nagyon durva. Azt se tudod merre nézz!!! Egyszer még előtted magyaráz, a következő pillanatban már a másik sarokban tipeg. wow.*
A biosz tanárral ma találkoztam. ő egyben a kémia tanárunk is. Eszméletlenül nagy arc.Olyan 40 körül lehet, de teljesen "liberális szellemű". Ilyen szavakat használ, hogy kafa, frankó, stb. Hatalmas gülü, kék szemei vannak, amiket állandóan meresztget, és ha rád pillant, arra gondolsz, hogy nem szeretnél összetalálkozni vele éjszaka. xD Én mindenesetre nagyon bírom. Az összes tanár felkészített minket arra, hogy itt majd sokat kell tanulnunk, meg, hogy milyen nehéz lesz minden. Ehelyett ő azt mondta, hogy nem kell megijedni, kell majd tanulni, de elsősorban a lényegre koncentráljunk. Mivel emelt bioszosok vagyunk, ezért a könyvünkbe ha beleolvas valaki, akkor eléggé megijedhet a tömegével fölbukkanó latin szavak láttán. Szóval kifejezetten jól jött, hogy megnyugtatott minket, ugyanis egy "hangyányit" kétségbe voltam esve.
A gólyatábor és az első nap rossz volt. De a tegnap és a ma egyre jobb volt. Már sokkal nyugodtabb vagyok. Örülök, hogy a Rózsába jöttem erre a szakra, és nem másra. :) És ezt tudom, hogy Istennek köszönhetem.
<3
Az első nap nem volt valami jó. Nem vittem csereruhát, és egész nap szoknyában, fehér ingben és magassarkúban voltam, ami véresre törte a lábamat. áúcs =( Na de mindegy. 7 óránk volt, és az utolsó tesi Orosi Pál katonaképző gyerekkínzó főparaszt tanár úrral. Na jó ezen az órán csak elmondta 100 éves tanári pályája során megtörtént legrémesebb és hátborzongatóbb baleseteket. De!!! Második nap: csütörtök. / óránk volt és az utolsó, miért is ne tesi? Ha egy szóval kéne jellemeznem, akkor azt mondanám, hogy izzasztó. Nagy meglepetésemre rosszabbra számítottam. Igaz, nagyon nagyon megizzadtam, de egy részről jól esett a mozgás./én is meg vagyok lepve, hogy tényleg ezt írtam le most az imént, lehet, hogy beteg vagyok. =@/ Az ének tanárunk egy hiperaktív 70 éves. Kb. mint Foster néni xD. Nagyon durva. Azt se tudod merre nézz!!! Egyszer még előtted magyaráz, a következő pillanatban már a másik sarokban tipeg. wow.*
A biosz tanárral ma találkoztam. ő egyben a kémia tanárunk is. Eszméletlenül nagy arc.Olyan 40 körül lehet, de teljesen "liberális szellemű". Ilyen szavakat használ, hogy kafa, frankó, stb. Hatalmas gülü, kék szemei vannak, amiket állandóan meresztget, és ha rád pillant, arra gondolsz, hogy nem szeretnél összetalálkozni vele éjszaka. xD Én mindenesetre nagyon bírom. Az összes tanár felkészített minket arra, hogy itt majd sokat kell tanulnunk, meg, hogy milyen nehéz lesz minden. Ehelyett ő azt mondta, hogy nem kell megijedni, kell majd tanulni, de elsősorban a lényegre koncentráljunk. Mivel emelt bioszosok vagyunk, ezért a könyvünkbe ha beleolvas valaki, akkor eléggé megijedhet a tömegével fölbukkanó latin szavak láttán. Szóval kifejezetten jól jött, hogy megnyugtatott minket, ugyanis egy "hangyányit" kétségbe voltam esve.
A gólyatábor és az első nap rossz volt. De a tegnap és a ma egyre jobb volt. Már sokkal nyugodtabb vagyok. Örülök, hogy a Rózsába jöttem erre a szakra, és nem másra. :) És ezt tudom, hogy Istennek köszönhetem.
<3
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)