Csak egy pillanat?

Este nehezen tudtam elaludni. Talán véletlen, de nem hiszem.
Rosszul indult augusztus 31., az utolsó szabadnap. Át kellett mennem Csabára a matrózblúzomért. Előtte meg akartam venni a szeptemberi bérletet, de otthon hagytam egy iratot, amiért hazamentem. Persze fél óráig kerestem, mire végre felbukkant a fehér papírtenger felszínén. Ilyen okokból kifolyólag 1 teljes órával később indultam el, mint ahogy azt terveztem. Az idegeim kezdték feladni a harcot. Hála az égnek, mikor megérkeztem Csabára, a suli előtt találkoztam az egyik leendő osztálytársammal, akivel már eddig is jóban voltam. Neki még sok ideje volt, míg befut a vonatja, ezért visszakísért. Szerintem nagyon jó barátnők leszünk, vagy legalábbis ezt súgja bennem valami.

Augusztus 31. és szeptember 1. Úgy érzem, hogy egy szakadék szélén állok, és ha át akarom ugrani, akkor hátra kell sétálnom egészen a nyár elejéig. Ahogy visszasétálok az emlékek földjén melegség önt el. Nagyon jó volt. Táborok, utazások, de az apró pici dolgok is, mint egy beszélgetés, vagy egy jól sikerült rajz, egy film, aminek a végén könnyek simítják az arcomat. És már itt is mindennek a kezdetén: a Ballagásom. Megfordulok, és alaposan körülnézek. Mindenfelé képek. Elmúltak. Forog az elmém, dobog a szívem. Majd hirtelen a boldog és szomorú pillanatok tömege két hosszú sorba rendeződik, utat nyitva nekem a szakadék felé. Maradnék még, de tudom, hogy indulnom kell. Lépek, sétálok, s már futok. Jobb és bal oldalamon a képek színes foltokká mosódnak, mintha nem is én mennék, mintha a szakadék jönne felém. A lábam elrugaszkodik, egy másodperc, amiben három hónap ezer élménye lüktet. A jövő földjén az Ősz már megbolondította a Nyárból érkező zöld erdőket. A fák mindenfelé vörös és sárga lepellel fedik a rám váró titkokat. Hűvös szél fújja ide-oda a nevető avar szárnyaló leveleit. Visszalesek. A szakadék mögött, a Nyár tükrében ott az arcom, és mosolyog. Tudom, hogy hiányozni fog,de most már előre kell néznem. A képek még utoljára rám kacsintanak. Új társammal az Ősszel együtt lépünk be a jövőm titkainak vöröslő fái közé.

Relient K - For the Moments I Feel Faint - Lyrics

: (

Úgy utálom, mikor azt hiszem, hogy egy barátnőmmel szorosabb lett a kapcsolatom, és úgy érzem teljes mértékben megbízhatok benne, és ő is rám mer bízni titkokat, mert tudja, hogy nem adom tovább. Aztán egy szép napfényes délután kiderül, hogy egy hatalmas változás történt vele,amit most nem akarok néven nevezni, és már kb. 1 hónapja lett volna rá, hogy megemlítse, de valahogy sosem jött szóba természetesen. Az egészben az a legszebb, hogy nem is sejti, hogy tudomást szereztem róla. Ezóta a gyönyörű délután óta már találkoztunk egyszer-kétszer,de direkt nem hoztam fel a Témát. Úgy döntöttem várok... Hátha talán mégis el akarja mondani.
Nos tegnap is beszéltünk, és megpróbáltam ennek a bizonyos Témának a szomszédairól cseverészni, hogy esélyt adjak neki átugorni a kerítésen. Reménykedtem benne, hogy megteszi, de nem így történt. Nyugodt arccal járkáltunk a Téma utcájának macskaköves járdáján,de ő végig úgy tett, mintha észre se venné azt a rikító színű házat, amiben a Téma lakik. Az utcából kisétálva abszolút meggyőződtem arról, hogy nem akar beavatni ebbe a dologba.
Azon gondolkozom, hogy mit szúrtam el?
Rossz barátnő vagyok?
Nem tudok titkot tartani?
Attól fél, hogy nem tudnám tolerálni a Témában lévő tényeket?
Ennyire nem ismer?
Miért nem bízik meg bennem?
Én próbálok jó barátnő lenni, és tudom, hogy rengeteg hibám van, de dolgozom rajtuk. Csak az a gond, hogy olyan hibáim is biztosan vannak, amikről nem tudok, viszont mást idegesítenek. De akkor miért nem közli velem ezeket, hogy esetleg tudjak változtatni rajuk? Néma gyereknek anyja sem érti a szavát. Legyen őszinte! Mondja a szemembe, és adjon időt és lehetőséget a javításra!

Az egész sztoriban az fáj a legjobban, hogy lett volna esélye elmondani számtalanszor. De nem tette. Nem bízott bennem. És most már én se tudok bízni benne.

Nem tudom, hogy valaha elmondja-e?
Nem tudom, hogy valaha megfordult-e a fejében, hogy elmondja.

Anya szülinapja

Anyukám ma 42 éves.
Most reggel nővéremmel összedobtunk egy kis pénzt, és elment vett egy szép csokrot és egy nagy tábla Milkát. Anya nagyon örült neki.
Tegnap elég fura napom volt. Úgy terveztem, hogy találkozok Ágival, az egyik régi osztálytársammal, de végül nem jött össze. Egész nyáron nem láttam, és már nagyon hiányzik. Most úgy néz ki, hogy hétfőn találkozunk. Remélem most mind a ketten ráérünk, mert ez a 2. alkalom volt, hogy nem sikerült a találka.
Valószínűleg ma megyek először ifire. Ez az "évad" első összejövetele, és mivel most már én is gimis vagyok, ott a helyem. :D
Eddig szép napot tudhatok magam mögött, bár még alig kezdődött el. Remélem, hogy este is ezt tudom majd mondani.
/és aránylag még a nővérem is jófej--->ez ritka xD/

Gólyatábor...

Áááááááááááááááááá

Szörnyű volt, meg nem is. Sok emberrel ismerkedtem, és sok jófej van köztük, de a szervezők bénák voltak. Délelőtt nem csináltunk semmit. 5 csapatra voltunk osztva: sárga, piros, kék, zöld, lila. Én a lilába voltam, és a mi csapatvezetőnk volt Balázs Milán, aki amúgy aranyos, de borzasztó csapatvezető. Ott volt a barátnője, és állandó jelleggel egymást falták. Na de mindegy, megbocsátjuk neki. /De a lánynak nem, mert őt nem bírjuk/

Aztán délután már izgibb volt a dolog, de a végére eldurvult.

Vízzel locsoltak, liszttel beszórtak, és a szerencsések tojást, paradicsomot és ketchupot is kaptak./Én hála az égnek nem tartoztam közéjük, de lisztből és vízből én is kaptam jócskán/. Személyre szabott feladatra engem nem szúrtak ki /még jó, úgy rejtőzködtem, mint egy kaméleon/, de volt egy olyan, hogy a csapat tekerjen körbe egy embert TOALETTPAPÍRRAL /xD/, és minél több ruhát rá kellett adni. Hát ennél a pontnál történt az, hogy a gólyák fele melltartóban /lányok/, vagy kisgatyában/fiúk/ volt. Szóval engem picit kiakasztott. :S Esti szivatás nem volt/huhh./, mert a koleszt be kellett zárni. Mondjuk én nem bánom.

Ma reggel egy órás reggeli torna volt. pffff.... Majd meghaltam.

A legjobb a táborban az volt, hogy ott volt Detti és Barbi is.

Dettivel nagyon jót beszélgettünk. Annyira örülök, hogy nem külön suliba megyünk. :D Nagyon rossz lenne nélküle, és még a gyüliben sem találkoznánk. :o

Azért nem volt életveszélyes.

Egyszer van ilyen az életben. Én ezt nem mondanám, hogy büszkén emelt fejjel éltem át, inkább lesütött szemmel, kaméleonhoz hasonlóan rejtőzködve és szivatások közepette éltem túl.

De most itthon vagyok, és csak ez számít.

Volt még egy lány, aki az osztálytársam lesz, már találkoztunk, és azt hittem, hogy nem bír.

De most még ma reggel voltak ilyen rémunalmas negyed órás előadások, ahol teremről teremre mentünk. Valahogy egymás mellé kerültünk, beszélgettünk, és kiderült, hogy nagyon jóarc és kedves. ez egy kicsit feldobta a délelőttöt. :D

Ja és még KEDDen elmentem apáékkal az ifitáborba.

Csak benéztünk, de nagyon jó volt. Ott volt Adél<3 és Lia <3, és egy csomót röhögtünk. Volt trambulin---->az nagy volt...xD

Jövő héten kezdődik a suli. Félek. Nincs kedvem menni.

Még előtte egy nappal be kell menni a matrózblúzért /blöö./

Remélem, hogy jól fog alakulni az életem az új suliban. :D

Air 1 - Switchfoot "Your Love is a Song" LIVE

oké kicsit én is félek :S

Holnap megyek gólyatáborba...

tegnap felhívott egy osztálytársam, hogy teljesen be van rezelve. Kiröhögtem---> de most már kicsit én is félek. Nem igazán a szivatások miatt. Mi van ha nem fognak bírni?

Na mindegy. Szóval 9-kor kezdődik és csütörtökön jövök haza. Megkapjuk a könyveket és a matrózblúzt :×

Tudjátok ti milyen fizikai fájdalmat okoz ránézni a matrózblúzra és tudni, hogy fel kell majd vennem szeptember 1-jén?????

Valami iszonyatosan undorító. ÉS hosszú-ujjú!!! Meg fogok sülni. Amilyen mázlista vagyok biztos, hogy 100°C lesz. 

Sajnálom, hogy vége van a nyárnak. Az elején még vártam az új sulit, meg " jaj de jó, hogy gimis leszek", de most már nem akarom. Oké klassz új életforma huhúú -.- de végül úgyis az lesz a lényeg, hogy "tanulj kislányom"!!!

Az első két hét biztos jó lesz....na de AZTÁN !?!

Remélem majd minden elsimul, és szeretni fogom ezt az egész új feelinget... :I