pesti hétvége :)

Az elmúlt hétvégén az ifivel ellátogattunk Pestre, pontosabban Józsefvárosba, ugyanis most volt a Magyarországi Baptista Fiatalok Futball Kupája, és természetesen a mi ifink is ott volt, a fiúk fociztak, a többiek meg szurkoltak. szombaton egész nap egy suli focipályáján voltunk és néztük a meccseket. Józsefutca lett az első. Mi a negyedikek. A fiúk kicsit szomorúak, mert a bronzmeccs előtt is játszottak egyet és nem volt utána lehetőségük pihenni, pedig lehet, hogy nyertek volna. Mi mondtuk nekik, hogy ennek ellenére nagyon ügyesek voltak és szépen küzdöttek. Estére szétosztottak minket családokhoz. A lányokkal együtt nagyon jó helyre kerültünk. Egy velünk egyidős lány családjához. Nagyon aranyosak voltak. Fantasztikusan éreztem magam.

Vasárnap a józsefutcai gyüliben voltunk és szolgáltunk. Az istentisztelet és egy kis megvendégelés után indultunk haza. Mindenki nagyon fáradt volt, de nagy örömmel tértünk haza. :)

Vége a sulinak...huhh.

Egy teljes éve rózsás/andrássys/ vagyok. Alig hiszem el! Hamar eltelt, és olyan nagyon jó volt! Isten kegyelméből kaptam egy fantasztikus jófej osztályt, nagyon jó tanárokat, és a ráadás, hogy a bizonyítvány is elég jó lesz! :D
Ma volt az utolsó nap. Már nagyon vártam. NYÁR VAN!!!! IGEN!!! NYÁR!!!!
Túl vagyok a zeneiskolai évzárón is. 29-én lesz a suliban, és júli. 4-8-ig a Mátrában leszek az osztály bioszos felével tanulmányi kiránduláson. Várom, de kicsit félek is..xD
Jövő héten pedig, ha minden igaz egy 3 napos művészeti táborban leszek Csabán, és képeljétek INGYENES!!!
Kilátásban van még másfél hét múlva egy pesti hétvége az ifivel. Későbbi nyári terveim között szerepel még Tóalmás és az ifihét. A zenei tábor nem valószínű, de nem tudom talán...
De amire most gondolok: festeni, festeni, rajzolni, festeni, zongorázni, festeni, sok, sok filmet nézni ÉS lógni a barátokkal. :D:D
BOLDOG NYARAT MINDENKINEK!!!

ma volt az utolsó infónk..:D

Hála az égnek, csak egy évig van informatika, és a mai nappal ennek az egy évnek VÉGE. Nos az a helyzet, hogy infón mindig egy csomót nevettünk 2 osztálytársammal és nem sűrűn figyeltünk oda. Ezért persze nem igazán szeretett minket a tanár. Aztán miután bekaptam egy 3-ast, kicsit észhez tértem /persze ez már év vége fele volt/, és elkezdtem jobban odafigyelni. Így visszanézve azért kicsit szégyellem magam, hogy olyan rossz voltam. De végül is a volt az utolsó óra, aminek a végén tartott a tanár, aki egyébként elég fura, egy kiselőadást az életről és az informatikáról. Elég unalmas volt, de mondott azért néhány igazságot. Óra vége felé megkérdeztem az osztálytársamat, aki mellettem ül és akivel csomót nevettünk, hogy nem kéne-e megköszönni neki az egész éves tanítást, hiszen az elmúlt tanévben minden pénteken reggel az első 2 órát az ő termében "szenvedtük el", és most ez az utolsó, és hát csak kéne mondani valamit. Megbeszéltük, hogy odamegyünk hozzá. Elég irónikus volt a dolog, mert ugye mi voltunk a "rossz kölkök" és mégis mi mondunk köszönetet neki? Na de veszteni valónk nem volt. Hátramaradtunk. Odamentünk a tanári asztalhoz, és bár kicsit félszegen, de megköszöntük az éves munkáját. Erre ő felállt a székéről, szeme megcsillant, ránk nézett és őszinte mosollyal az arcán megköszönte. Aztán elköszöntünk és kimentünk a teremből. Ott volt az az ember, aki nagyon furcsa és elég szerencsétlen egy teremtés, akit sokszor gúnyoltunk a háta mögött, akinek az óráin nevetgéltünk, és mindez után egy kicsi, esetlen "köszönöm"-mel hatalmas örömet szereztünk neki, sugárzott róla, hogy mennyire jól esik neki. Azt hiszem ezek után, ha meglátom a folyosón már más szemmel fogok nézni rá.

"Ez a kicsi szó: "köszönöm", az Isten virága.

Pazarlóan hintsd magvát e gyomlepte világba!"

panaszkodás

Mostanában nagyon rászoktam, hogy mindenért mindenkinek panaszkodom. Szégyellem magam. Miért nem vagyok elégedett??? Annyi mindenért hálás vagyok és lehetek, mégis azokra a dolgokra figyelek, amik keserűséget okoznak.
A hétvégéről is panaszkodtam az előző bejegyzésemben. És erről eszembe jutott, az az üzenet, amit vasárnap kaptam imaórán Fenesen.
"Uram, tégy zárat a számra, őrizd ajkaim nyílását!" Zsolt.141:3
Akkor is megérintett olyan szempontból, hogy vajon az én beszédem építő-e azok számára, akik hallgatják. És rájöttem, hogy a gyakran cinikus, és csípős megszólalásaim lehet, hogy viccesek, de egyben bántóak is. Meg nekem is van olyan tapasztalatom, hogy kaptam egy megjegyzést poénból ,de olyan lelkiállapotban voltam, hogy nagyon megbántottak vele. Soha nem tudhatjuk, hogy ami elhagyja a szánkat az milyen élethelyzetben találja a címzettet, és milyen érzéseket és reakciókat vált ki belőle.
Aztán ismerek olyan embert, aki meglát és elkezdi sorolni a bajait. Meghallgatom, de az emberek olyanok társaságát keresik, akik mellett jól érzik magukat. Márpedig ha állandóan csak negatív dolgokkal és pesszimizmussal találjuk szemben magunkat, akkor nem érezzük túl jól magunkat, meg aztán mindenkinek van elég baja, elég nagy fejfájást okoz azokkal foglalkozni. Nem kell még pluszban mást is leterhelni vele. Semmiképpen nem akarok panaszkodó, pesszimista emberré válni.
Szóval erre a hétre -és lehetőleg az egész életre- egy jó tanács: Vigyázz a megjegyzéseiddel, mert megbánthatsz másokat, és NE PANASZKODJ! :)

New song of Switchfoot

hááát...de ez szolgálat és kész!

A hétvégén a tinikórussal Romániában voltam, pontosabban Belényesben és körzetében. Nem mondanám, hogy ez a romániai kirándulásaim közül a kedvencem lesz. Alapból úgy volt, hogy idén nem is megyünk szolgálni, hanem csak elmegyünk Gyopárosra egy sportcentrumba egy napra és egyszerűen csak kikapcsolódunk. Erre jött egy felkérés, ami pont a gyopárosi hétvégére esett, a felkérés után egy napra a centrum jelezte, hogy neki mégsem jó az időpont. A kórusvezetőnk erre a megerősítésre és a szülők beleegyezésére elvállalta a dolgot.
Igen vonakodva bár, de hozzászoktam a gondolathoz-persze nem azért mintha nem szerettem volna menni, csak hát azért Gyopáros gondolata egy kicsit jobban vonzott-végül elérkezett a szombat hajnali 6 óra, amikor elindultunk. Pozitívan álltam hozzá az egészhez. Ott voltak a barátnőim, egy kocsiban utaztunk, egy szállásra voltunk beosztva, hegymászás volt a programba-amit különösen szeretek-,elég jó volt a csapat is. Vártam az egészet. És itt jön a DE, ami mindent megváltoztat. A hegymászás nagyon nehéz volt, meredek, fárasztó és nem is érte meg, mert mikor felértünk egy vörös kőhalom jelezte a valaha ott lévő Béla várát-nem igazán volt lélegzetelállító, ahogy a látványra sem igazán tudtam fókuszálni, ezért inkább leültünk egy korhadó fatörzsre "száradni". A hegymászás után egy csomót dekkoltunk a patak partján-még mindig nem tudom milyen okból kifolyólag- kb. két órahossz után egyik barátnőmmel úgy döntöttünk elmegyünk egy picit sétálni. Pechünkre nem szóltunk senkinek, mert úgy gondoltuk, ha eddig nem mentünk, akkor még negyed óráig biztos nem fogunk. Hát természetesen tévedtünk. Mikor visszajöttünk-felhívom a figyelmet arra, hogy mindössze 15 percig voltunk oda- már csak két kocsi volt ott, amik nem is ránk vártak, hanem egy másik gyereket nem találtak. Ha tudják, hogy hol van az eltűnt gyerek-aki egyébként nem is tűnt el, hanem egy másik kocsival ment-minket ott hagynak az erdőben. Elég nagy szívás lett volna. Hála Istennek nem így történt. A visszafele úton stresszeltem, hogy vajon a táskámat elhozta-e valaki, mert nem találtam. Szerencsémre igen. Mindenesetre engem és a barátnőmet is eléggé megviselte a dolog. Így a nap végégre testileg és lelkileg is kiakadtam, ÉS ezután jött még egy kb. 2 órácskás próba-hmm. fincsi.
Azért történt jó dolog is!! A szállásadók nagyon aranyosak voltak, és a házukban is megvolt minden, amire szükség volt.
A vasárnap szintén kimerítő volt. A hosszú próba és az előadás keményen megviselték a lábainkat. De végül is jól sikerült a szolgálat. Este 9-10 körül értem haza és bedőltem az ágyba.
Szóval az egész nem sült el túl jól, de sokat gondolkoztam az egészen, és arra jutottam, hogy a szolgálatnak nem aza lényege, hogy minden percében jól érezzem magam. Néha fent, néha lent, de ez nem befolyásolhatja a szolgálatot, mert az nem értünk, nem a mi szórakozásunkért van, hanem másokért, mások lelkéért, mások üdvösségéért.Ezzel Istennek engedelmeskedek. Az hogy én jól érzem magam, csak plusz kegyelem. Előfordul néha, hogy nem így van, de ez szolgálat és kész!!! :)