A hétvégén a tinikórussal Romániában voltam, pontosabban Belényesben és körzetében. Nem mondanám, hogy ez a romániai kirándulásaim közül a kedvencem lesz. Alapból úgy volt, hogy idén nem is megyünk szolgálni, hanem csak elmegyünk Gyopárosra egy sportcentrumba egy napra és egyszerűen csak kikapcsolódunk. Erre jött egy felkérés, ami pont a gyopárosi hétvégére esett, a felkérés után egy napra a centrum jelezte, hogy neki mégsem jó az időpont. A kórusvezetőnk erre a megerősítésre és a szülők beleegyezésére elvállalta a dolgot.
Igen vonakodva bár, de hozzászoktam a gondolathoz-persze nem azért mintha nem szerettem volna menni, csak hát azért Gyopáros gondolata egy kicsit jobban vonzott-végül elérkezett a szombat hajnali 6 óra, amikor elindultunk. Pozitívan álltam hozzá az egészhez. Ott voltak a barátnőim, egy kocsiban utaztunk, egy szállásra voltunk beosztva, hegymászás volt a programba-amit különösen szeretek-,elég jó volt a csapat is. Vártam az egészet. És itt jön a DE, ami mindent megváltoztat. A hegymászás nagyon nehéz volt, meredek, fárasztó és nem is érte meg, mert mikor felértünk egy vörös kőhalom jelezte a valaha ott lévő Béla várát-nem igazán volt lélegzetelállító, ahogy a látványra sem igazán tudtam fókuszálni, ezért inkább leültünk egy korhadó fatörzsre "száradni". A hegymászás után egy csomót dekkoltunk a patak partján-még mindig nem tudom milyen okból kifolyólag- kb. két órahossz után egyik barátnőmmel úgy döntöttünk elmegyünk egy picit sétálni. Pechünkre nem szóltunk senkinek, mert úgy gondoltuk, ha eddig nem mentünk, akkor még negyed óráig biztos nem fogunk. Hát természetesen tévedtünk. Mikor visszajöttünk-felhívom a figyelmet arra, hogy mindössze 15 percig voltunk oda- már csak két kocsi volt ott, amik nem is ránk vártak, hanem egy másik gyereket nem találtak. Ha tudják, hogy hol van az eltűnt gyerek-aki egyébként nem is tűnt el, hanem egy másik kocsival ment-minket ott hagynak az erdőben. Elég nagy szívás lett volna. Hála Istennek nem így történt. A visszafele úton stresszeltem, hogy vajon a táskámat elhozta-e valaki, mert nem találtam. Szerencsémre igen. Mindenesetre engem és a barátnőmet is eléggé megviselte a dolog. Így a nap végégre testileg és lelkileg is kiakadtam, ÉS ezután jött még egy kb. 2 órácskás próba-hmm. fincsi.
Azért történt jó dolog is!! A szállásadók nagyon aranyosak voltak, és a házukban is megvolt minden, amire szükség volt.
A vasárnap szintén kimerítő volt. A hosszú próba és az előadás keményen megviselték a lábainkat. De végül is jól sikerült a szolgálat. Este 9-10 körül értem haza és bedőltem az ágyba.
Szóval az egész nem sült el túl jól, de sokat gondolkoztam az egészen, és arra jutottam, hogy a szolgálatnak nem aza lényege, hogy minden percében jól érezzem magam. Néha fent, néha lent, de ez nem befolyásolhatja a szolgálatot, mert az nem értünk, nem a mi szórakozásunkért van, hanem másokért, mások lelkéért, mások üdvösségéért.Ezzel Istennek engedelmeskedek. Az hogy én jól érzem magam, csak plusz kegyelem. Előfordul néha, hogy nem így van, de ez szolgálat és kész!!! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése