ma volt az utolsó infónk..:D

Hála az égnek, csak egy évig van informatika, és a mai nappal ennek az egy évnek VÉGE. Nos az a helyzet, hogy infón mindig egy csomót nevettünk 2 osztálytársammal és nem sűrűn figyeltünk oda. Ezért persze nem igazán szeretett minket a tanár. Aztán miután bekaptam egy 3-ast, kicsit észhez tértem /persze ez már év vége fele volt/, és elkezdtem jobban odafigyelni. Így visszanézve azért kicsit szégyellem magam, hogy olyan rossz voltam. De végül is a volt az utolsó óra, aminek a végén tartott a tanár, aki egyébként elég fura, egy kiselőadást az életről és az informatikáról. Elég unalmas volt, de mondott azért néhány igazságot. Óra vége felé megkérdeztem az osztálytársamat, aki mellettem ül és akivel csomót nevettünk, hogy nem kéne-e megköszönni neki az egész éves tanítást, hiszen az elmúlt tanévben minden pénteken reggel az első 2 órát az ő termében "szenvedtük el", és most ez az utolsó, és hát csak kéne mondani valamit. Megbeszéltük, hogy odamegyünk hozzá. Elég irónikus volt a dolog, mert ugye mi voltunk a "rossz kölkök" és mégis mi mondunk köszönetet neki? Na de veszteni valónk nem volt. Hátramaradtunk. Odamentünk a tanári asztalhoz, és bár kicsit félszegen, de megköszöntük az éves munkáját. Erre ő felállt a székéről, szeme megcsillant, ránk nézett és őszinte mosollyal az arcán megköszönte. Aztán elköszöntünk és kimentünk a teremből. Ott volt az az ember, aki nagyon furcsa és elég szerencsétlen egy teremtés, akit sokszor gúnyoltunk a háta mögött, akinek az óráin nevetgéltünk, és mindez után egy kicsi, esetlen "köszönöm"-mel hatalmas örömet szereztünk neki, sugárzott róla, hogy mennyire jól esik neki. Azt hiszem ezek után, ha meglátom a folyosón már más szemmel fogok nézni rá.

"Ez a kicsi szó: "köszönöm", az Isten virága.

Pazarlóan hintsd magvát e gyomlepte világba!"