Este nehezen tudtam elaludni. Talán véletlen, de nem hiszem.
Rosszul indult augusztus 31., az utolsó szabadnap. Át kellett mennem Csabára a matrózblúzomért. Előtte meg akartam venni a szeptemberi bérletet, de otthon hagytam egy iratot, amiért hazamentem. Persze fél óráig kerestem, mire végre felbukkant a fehér papírtenger felszínén. Ilyen okokból kifolyólag 1 teljes órával később indultam el, mint ahogy azt terveztem. Az idegeim kezdték feladni a harcot. Hála az égnek, mikor megérkeztem Csabára, a suli előtt találkoztam az egyik leendő osztálytársammal, akivel már eddig is jóban voltam. Neki még sok ideje volt, míg befut a vonatja, ezért visszakísért. Szerintem nagyon jó barátnők leszünk, vagy legalábbis ezt súgja bennem valami.
Augusztus 31. és szeptember 1. Úgy érzem, hogy egy szakadék szélén állok, és ha át akarom ugrani, akkor hátra kell sétálnom egészen a nyár elejéig. Ahogy visszasétálok az emlékek földjén melegség önt el. Nagyon jó volt. Táborok, utazások, de az apró pici dolgok is, mint egy beszélgetés, vagy egy jól sikerült rajz, egy film, aminek a végén könnyek simítják az arcomat. És már itt is mindennek a kezdetén: a Ballagásom. Megfordulok, és alaposan körülnézek. Mindenfelé képek. Elmúltak. Forog az elmém, dobog a szívem. Majd hirtelen a boldog és szomorú pillanatok tömege két hosszú sorba rendeződik, utat nyitva nekem a szakadék felé. Maradnék még, de tudom, hogy indulnom kell. Lépek, sétálok, s már futok. Jobb és bal oldalamon a képek színes foltokká mosódnak, mintha nem is én mennék, mintha a szakadék jönne felém. A lábam elrugaszkodik, egy másodperc, amiben három hónap ezer élménye lüktet. A jövő földjén az Ősz már megbolondította a Nyárból érkező zöld erdőket. A fák mindenfelé vörös és sárga lepellel fedik a rám váró titkokat. Hűvös szél fújja ide-oda a nevető avar szárnyaló leveleit. Visszalesek. A szakadék mögött, a Nyár tükrében ott az arcom, és mosolyog. Tudom, hogy hiányozni fog,de most már előre kell néznem. A képek még utoljára rám kacsintanak. Új társammal az Ősszel együtt lépünk be a jövőm titkainak vöröslő fái közé.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése