2012.01.26.

Vannak napok, amik halálra vannak ítélve. Amikor este fél12kor fekszel le már sejted, amikor reggel nem kelt a mobilod és késésben vagy már erősen érzed, amikor szétfagyva várod a buszt már félsz, amikor élettelenül kapaszkodsz fel a meredek és végtelen lépcsőn a 2. emeletre, a lábaid kőtömbök és az első órád földrajz, ami nem éppen ébresztő hatással van rád, akkor arra gondolsz, hogy ez az utolsó lehetőséged a menekülésre, most még visszafordulhatsz. DE! Elfogynak a lépcsők és akkor már teljesen biztosan tudod, hogy igen, ennnek a szegény csütörtöknek esélye sincs. Milyen jó, hogy ma ezzel kapcsolatban tévedtem! :)
Nem volt minden tökéletes, sőt ... De voltak kellemes meglepetések és a délután kisebb bökkenőkkel ugyan, de kifejezetten jó volt. A negatív előítéletemet nézve, azt hiszem nem érdemeltem meg ezt napot. Annak kellett volna történnie, amit vártam. De nem. És milyen jó. Csak annyit tudok mondani, hogy köszönöm Istenem! :)