Egy héttel ezelőtt Szolnokon voltam egy országos kémia versenyen, és megtapasztaltam, hogy Isten mennyire meg tudja áldani az ember munkáját, ha azt ő akarja. Mielőtt gimibe mentem volna, egy rossz kémiatanárom volt, aki nem igazán tanított meg nekünk semmit. Amikor már biztos volt, hogy gimiben egy biosz szakos osztályba kerülök, nagyon féltem, mert tudtam, hogy a biológiához kell a kémia, amiből ugyebár nem álltam a helyzet magaslatán. DE! Isten egy olyan fantasztikus tanárt adott nekem, akinek hála: a tanítási módszeréért, az ingyenes szakkörért, a külön órákért, amikor felkészített a versenyre ugyancsak ingyen, azért mert lát bennem valamit, a sok áldozatáért és a személyéért nemcsak, mint tanár, hanem mint ember; egy héttel ezelőtt Szolnokon voltam.
Ha egy évvel ezelőtt azt mondtad volna nekem, hogy egy országos kémia versenyen nyolcadik leszek, azt mondtam volna neked, hogy lehetetlen. Most azt mondom neked, hogy Isten útjai kifürkészhetetlenek, és Nála MINDEN LEHETSÉGES! :D
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése