Felvettem a harcot a rovarmindenség ellen!

Itt a tavasz, süt a nap, 

zümmögnek a bogarak, 

szálldogálnak ide-oda, 

faágakról virágokra.

Csak tudjátok az a nagy baj,

hogy a lepkéken kívül van más rovar,

és a kis piszkok azt tervezik,

hogy a mi házunkat felfedezik,

De szegény nyomcik nagyot tévednek,

Ha azt hiszik, a nagy Lillával kikezdenek,

Bánni fogják azt a napot,

mikor az anyjuk petét rakott.

Nem tudják mire vállalkoznak,

mikor ízelt lábaikkal előttem futkosnak,

nehogymá azt higgyék, itt vígan üdülhetnek

hangyák, randa pókok és a szemtelen legyek.

De Chemotox jó cimbimmel titkon szövetkezünk,

s minden gerinctelent egy fújással leölünk,

nem mer többé kiállni egy se ellenünk,

és bocsikah, de az igazság az, hogy mi mindig NYERÜNK!!!

ui.:Muhahha Muhahahh Muhahahaaaa...xD

De azért ne gondoljatok semmi rosszra. nem vagyok én ilyen természetellenes. Szó sincs ilyesmiről csak nem igazán csípem a 4 lábnál többel rendelkező állatokat, ők pedig sajnos néha nagyon csípnek engem...:O vágjátok..?

És hát ma míg egy hangyabandával vettem fel a nyílt küzdelmet, kinyitottam az ajtót, hogy ne legyen túl büdös a chemotox miatt, erreföl bejött egy gigantikus méretű dongó. :O És természetesen nem igazán szándékozott kimenni. Mindig bement a kabátok közé, és amikor nem zümmögött, ami azt jelenti, hogy leszállt, akkor nekem kellett megbolygatni a ruhákat, hogy újra repüljön és lehetőleg az udvar irányába. De a kis piszok erre nem igazán mutatott sok hajlandóságot, szóval egy 5-6 perc után - ami alatt attól rettegtem, hogy felbőszül és rájön, hogy nem látom szívesen, és megcsíp - végre ő is belátta, hogy kívül tágasabb, és én ebben a pillanatban, szó szerint rácsaptam az ajtót. A vérnyomásom biztos vagyok benne, hogy valahol az egekben szárnyalt a kedves dongócskával együtt.

De végül is GYŐZTEM...muhahhahhh xD